Az Andrássy út egyik házának pincéjében, egy régi óvóhelyen, kéthavonta barátokkal összegyűlünk megtárgyalni az elmúlt időszak közéleti történéseit. Házigazdánk érdekesen alakította át és rendezte be saját bejáratú bunkerét. A mosdófülke mellet az Alaptörvény asztala áll szabvány szerint, a falakon karikatúrák lógnak a kommunizmusról, pár tiltótáblával tarkítva, a jól felszerelt amerikai konyha vakablakában egy néma Pacsirta márkájú rádió, de szemben a gramofonból hangulatos francia sanzon szól, amit az étkezőben hallgatunk.

Előételnek hagyományosan humuszt eszünk, ami nekem passzol a földalatti konyhához, aztán sóletet, héjastól benne főtt tojással, de a menü fénypontja az a marhapofa, aminek létezéséről eddig nem is tudtam, pedig nagyon finom, omlós húsú pörkölt készíthető belőle. Eszünk és beszélünk, szomorkodunk és nevetünk. Nagyjából sírva vigadunk.

Neves történész fest pesszimista képet a jövőről, de nem ijedek meg, mert egyrészt a múlt a szakterülete, másrészt velünk van egy varázslónő, akinek bízom a képességeiben. Befut a szomszédos Operából feleségével egy újságíró, aki az est folyamán viccesen kicikiz egy Muppet Show jellegű hírtévés politikai háttérműsort. Szó esik még a börtönviselt színész hedonista viselt dolgairól, azzal a megállapítással, hogy egy rendkívül tehetséges művész szükségszerűen ilyen, de én ezt nem hiszem. Úgy beszélgetünk, mint underground gondolkodók. Konspirálunk, spekulálunk, spontán. Egészen kicsiben.

In memoriam Rabin László.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s