TRAVEL BLOG: Bali az ínyencek Mekkája

bali_gyumolcs.jpgHa Balin nyaralunk, garantáltan megismerkedünk az indonéz konyha sava-borsával. Nem ússzuk meg az egészséges étkezést, szinte korlátlan a zöldség- és gyümölcskínálat – itt új értelmet nyer az „all you can eat”.

Trópusi gyümik közül jól ismerjük az ananászt, banánt, citrusféléket, mangót, papaját, sárga- és görögdinnyét, de még több olyat találni, amilyent még sosem láttunk – nemhogy a nevét tudjuk!

 

dragon_fruit.jpgIlyen a sárkánygyümölcs: érdes felületű és élénk ciklámen színű, utóbbi tulajdonsága miatt legalább olyan óvatosan bánjunk vele, mint a céklával, mert ez is mindent összefog. A salak íze nem hasonlít a homokéra – bocsánat a rossz szóviccért –, az ananászéra viszont nagyos is. Külsőre – hámozás után – a gesztenyét juttatja az eszünkbe. Hamis licsinek is hívják a szőrös-bozontos, hámozás után tényleg licsire emlékeztető rambutánt, zamata inkább a kiwi-alma-uborka kombóját idézi – ha valaki kóstolta ezt az egyveleget. A mangosztán a barackra hajaz, és a „ronda, de finom” kategóriában indulhat. Ha ez a gyümölcskosár nem volna eléggé egzotikus, ott van még a keserű dinnye: kicsi, keserű és ronda. De finom is?

bali_tavaszi_tekercs.jpgHúsos különlegességek közül a babi guling neve kelti fel a figyelmet. Nyárson sült szopós malacot jelent, rizst érdemes hozzá választani. Ez az étel nemcsak különleges fűszerezése miatt értékes, de azért is, mert Bali az egyetlen muszlim többségű ország, ahol nem tilos a disznóhús fogyasztás. Népszerű helyi eledel az aprópecsenye jellegű lawar rizzsel, ami készülhet disznóból, kacsából vagy marhából. A semur lidah rizses marhanyelv, szerecsendiós, cukros szószban. Sok helyen kínálják a megunhatatlan tavaszi tekercset.

 

(…)

Kattints, ha kíváncsi vagy a legnépszerűbb indonéz fogásra és tovább olvasnád a cikket, vagy ha elutaznál Balira!

(Fotók: Pelsőczi Andrea)

TRAVEL BLOG: Amit tudni akartál a sushiról, de sosem merted megkérdezni

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}

Ismered a mondást: valaki vagy imádja a sushit, vagy nem bírja, középút nincs. De győztek a japán konyha kedvelői, mert ők vannak többen. Ha csak most szántad rá magad, hogy elindulj a sushi tekercsekkel és nigri költeményekkel kirakott úton, ez a kisokos biztosan segíteni fog.  

Hogyan egyél pálcikával?

Egyik pálcikát a gyűrűsujjra helyezd, szorítsd a hüvelykujj tövéhez, másikat a középső ujj hegyéhez támaszd, miközben a mutatóujjad és a hüvelyked közrefogja – a két fadarab máris pálcikaemberke módjára táncol kezedben.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba: „Most akkor a wasabit bele kell keverni a szójaszószba, vagy külön kell rákenni a falatra?”

Sokáig hittem tévesen, hogy az erejéről híres zöld vizitormát – leánykori nevén: wasabit – a szójaszószba mártott sushira szokás kenni, de nemrég japán fanok felvilágosítottak, hogy étkezés előtt, miután tálkába öntöttem a szójaszószt, fél teáskanálnyi pasztát fel kell benne oldani. Mi több, a gyömbért sem kell külön kezelni, az is mehet a lecsóba – micsoda képzavar! –, vagyis a szószba. Ám ha túl sósnak érzed a makit, ráteszed a gyömbért, így veszít sósságából.

Az egyik tálban lévő gyömbér miért piros, a másikban meg miért sárga? Hogyan csinálják ezeket?

A gyömbérgumókat meghámozzák, vékonyra reszelik, egy percre forróvízbe dobják, majd cukros ecetben pácolják. Sárga a természetes színe, rózsaszín akkor lesz, ha bébi gyömbért használnak, vagy ételfestékbe mártják (de ettől ne kenődj el).

Milyen rizsből készülnek a fogások, és miből van a haragoszöld, ehető „csomagolás”?

Ne a nálunk gyakran használatos „rizsát” képzeld el, hanem rövid szemű speciális japán szusirizst, ami rizsecettel, cukorral és sóval kombinálva, főzés során áll össze, szó szerint, hisz a japán rizs legfőbb ismertetőjegye ragadóssága – a noriból, azaz tengeri növényekből, főleg vörös algából készült zöld lap is jól rátapad.

Milyen sorrendben fogyaszd a sushit?

A gurmanok tojásossal kezdenek, ez az egyszerű feltét mutatja meg leginkább a séf hozzáértését. Ha a kóstolás meggyőző, jöhetnek a kockázatosabb halas ételek. A tofus édeskés, desszertnek is beillik, de nekem nem helyettesíti az igazit, a mochit (ami viszont nem sushi).

(…)

Kattints, ha tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: iStock)

Mindenki másképp csinálja

Lassan jön a lecsószezon. Kedves emlék a három évvel ezelőtti, Mikszáth téri lecsófesztivál, első újságírói kiküldetésem, ahova izgatottan látogattam ki Judit barátnőmmel (sosem hívom Juditnak, de a Kárpáti publikusan furán hangzik – gimi óta ismerjük egymást). A témáról eszembe jutott Bächer Iván és az ő szakácskönyve, örülök, hogy megemlékezhettem róla.

(A fotón Eperke, az eperboros stand háziasszonya mosolyog kedélyesen. A modellszerep sincs ellenére, művésznevét már felvette.)

Tojásos vagy sima? – kérdezem. Csak is sima! – néz rám felháborodottan a lecsófesztivál egyik résztvevője.

Nem veszünk össze, van itt mindenféle: szalonnás, kakukkfüves, csípős, tojásos, még a francia változatot, a ratatouille-t is kiszúrom, hála a Ratatouille (L’ecsó) című animációs mozinak. Aki nem ismeri, röviden: egy párizsi Michelin-csillagos étteremben főző patkány (franciául rat, innen a címbeli szójáték) a figyelmeztetések ellenére is „a parasztok kedvelt eledelét”, a lecsót készíti el egy finnyás ételkritikusnak, aki – kiszámítható fordulattal – már az első falat után totál elalél. A franciák kicsit más alapanyagokból készítik, mint a magyarok, ráadásul – a filmből kiderül – lé-mentesen és élükre állított, színes karikák formájában tálalják (vagy, ahogy itt is látom: nem restek rétesbe tölteni).

Belecsapok, és nem csak képletesen: előttem egy tányér special edition, egy magyaros változat, kakukkfűvel megbolondítva, szelet ropogós kenyér, plusz kisfröccs olaszrizlingből. Mikor készültem a lecsópiknikre, barátaim közt közvéleményt kutatattam: egyik barátnőm olaszosan, tésztával szereti, fodrászom a világért sem tenne bele virslit, viszont szerinte lecsókolbásszal isteni, szomszédom nokedlivel vagy rizzsel csinálja, profik nem ajánlják a tojást hozzá, amatőrök csak azzal eszik, Frank Júlia Magyar parasztkonyhája szerint a bográcsos az igazi, és „ha a lecsópartira augusztus végéig sor kerül, akkor több paradicsomot is lehet beletenni”, később elég kevesebb is, mert ősszel a paradicsom már savanyú. A gasztronómushölgyhöz hasonlóan vélekedett Bächer Iván Íz-lelő című szakácskönyvébe lejegyzett Az utolsó lecsóban:

“Szomorú lecsó az utolsó. Mikor rászánjuk magunkat, vöröslenek már kinn a fák (…) kora délután villanyt kell gyújtanunk a konyhában, ahol rezignáltan és magányosan, majd mindent tudva már csumázzuk a barna pöttyökkel tarkított lottyadt paprikákat. (…) Az utolsó lecsó színe sötét, zaftja híg már, íze savanykás. És mégis jó lecsó az utolsó. Jó, mert már búcsúzunk vele, de amikor a villánkra tűzött féltenyérnyi kenyérdarabbal tisztára tunkoljuk a tányért, megvigasztalhatjuk magunkat: búcsúzunk ugyan, búcsúzunk, de legalább van mitől.”

Iván lecsója is velünk él.

(…)

A teljes cikk itt, a Librariuson.

TRAVEL BLOG: Rendeljünk mexikóit!

img_3426.JPGAmerikában az egyik legkedveltebb konyha a mexikói, de itthon is egyre több helyen burkolhatunk fincsi burritót vagy más mexikói specialitást. Egyik kedvenc budapesti éttermemben, az Iguanában (képen) legutóbb a csirkés tortillát kóstoltam; nem is gondoltam, hogy megfőzni is érdemes a tortilla chips-et. Ám ha még autentikusabb kulináris élményre vágyunk, meg se álljunk Észak-Amerikáig!

 

Imádom a mexikói ételeket, azért is, mert legtöbbjükben van avokádó. Ráadásul a gyümölcsöt mindig megfelelően érett állapotban használják fel, ami nálunk – a nehézkes szállítás miatt – sokszor nem jön össze. Az a jó, ha a szárát letörve, a helye nem sötétbarna, nem zöld, hanem sárgás színű. A mexikóiak gyakran töltenek a búzalisztes tortillába, vagyis a quesadillába a sajt mellé pikáns guacomole-t – az avokádópüréhez apróra vágott hagymát, paradicsomot, lime-ot, koriandert és chilit kevernek, majd állni hagyják, hogy az ízek összeérjenek –, de másik híres fogásukhoz a tacóhoz is img_3427.JPGhasználják, csirke- vagy marhahúst, babot és még több chilit adva hozzá.

A helyi pubokban kicsit sem különleges, ha a tequilás üvegben kobra nyugszik (ki tudja, mennyire békésen) – ez innen nézve bizarr. Viszont, ha egy citromszelettel benedvesítjük kézfejünket, sót szórunk rá, lenyaljuk, lehúzzuk az elénk gurított pohár tequilát, és megesszük a citromot, máris bátrabban álljuk az üveges tekintetet.

(…)

Kattints, ha az ízelítő kedvet csinált egy kis gasztronómiai kalandozáshoz Mexikóba, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Saját fotók)

TRAVEL BLOG: Éhesen a Maldív-szigeteken

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}

Buja növényzet a kerthelyiségben, fejem fölött nagyon sárga banánkötegek roskadoznak, curry illat van, előttem az óceán kéksége, hajó a láthatáron, nem tudni, mekkora, milyen messze van, nincsenek határok – valahogy így képzelem az életet a Maldív-szigeteken, mikor megéhezem. Láttam már ilyesmi képeket. Persze a szagokat nem ismerem, mégis érzem – hasonló tapasztalatokból és csipetnyi ábrándból.

Imádom a tengeri ételeket. Amíg van faszénen sült polip, rákból pil-pil és curry-szószos hal, nem leszek vega.

(…)

Kattints, ha kedvet kaptál tovább olvasni a cikket!

(Fotó: maldivesquest.com)

MY LITTLE BARCELONA #2

sephora.jpgHa jót akarsz magadnak és ha rosszat , lakj a Catalunya térnél. Bármerre tekintgetsz, jobbnál jobb üzletek csalogatnak, egyébként már nemcsak kirakattal és kihallatszó ütemes zenével, hanem illattal is. A hatalmas drogéria, a Sephora parfümillat kavalkáddal állít meg (képen a tükrök nélkül is szemkápráztató “szentély”, ahova a drágaság ellenére érdemes betérni legalább egy reggeli kézkrémezésre vagy parfümözésre a próba-készletekből). De például a Stradivarius is bevette marketingstratégiájába a szaglást: húgom szerint egyetlen illattal dolgoznak, amit még itthon megszokott, és amit valamennyi boltjuk bejáratánál jól fel lehet ismerni. Szállodánknál nem érződött semmi pacsuli szerencsére, de a vásárolni vágyó turistaáradat bizony elkedvetlenítő. Viszont nem annyira, hogy kihagyjuk a kötelező nézelődést a közeli híres sétálóutcán és környékén, a Ramblán. Erősen mediterrán hangulatú, nyílegyenes, színes, szagos, szélesvásznú vásárlóutca, belőle elágazó, kacskaringós utcácskákkal, zegzugos sikátorokkal, amik gyakran és váratlanul nagy, ódon terekbe torkollnak.

kapu.jpg(Képen az egyik sikátor kiszínezett kapuja.) Legtöbbjük kiülős éttermeket rejt.tapas.jpg Egyikben ettük az obligát tapast: rántott tintahal karikákat, hozzá humuszt pitával (ld. képen). Olyan magával ragadó látvány volt a tér középkori temploma, hogy egy cipőtalpat is kedvtelve ropogtattam volna. A kalamári kábé olyan ízű és annyira rágós, mégis kedvenc. Biztos friss volt, hisz öt perc a tenger, két perc a piac  mégpedig Európa egyik legnagyobbja, a Mercat de la Boqueriat (képen a homlokzata és az egyik halas standja). 

piac.jpghalak.jpgVolt, hogy délben csak valami gyors kajára vágytunk, kipróbáltuk a thai gyorséttermet, ahol az egész Ramblán egyedül  állandóan kígyózó sor állt. A tülekedés közepette kiabáltuk be, milyen húst, szószt és köretet kérünk (én: garnéla, Saigon szósz, udon tészta*). To go! Visszasiettünk a hotelbe, hogy a tetőteraszon, egy úszómedence mellett, barcelonai kilátással  pillanatra a világ tetején érezve magunkat  megebédeljünk. World in Spanish.

felkapott_togo.jpgHa már a gyorskajáldáknál tartunk, sajnálattal vettük észre, nem kizárólag a divatmárkák áruházláncaira igaz, hogy nálunk más a termékpaletta, mint Nyugaton (gyakran a kifutó vagy eladhatatlan méretű cuccok jönnek hozzánk). Például egy Costa kávézóban is jobb a kínálat, amit egy frapuccino extra csokoládéreszeléke bizonyított, szemben a reszelékmentes magyar változattal.

 

costa.jpg

(Fotómon a reszeléken kívül az is látszik, hogy tesztalanynak kértek fel, teszteljünk háromféle limonádé prototípust, melyek édesítésükben különböztek, úgyhogy ha jövő nyáron valakinek savanyú a citrom, ne nagyon haragudjon rám a szinte cukormenteset választottam.)

 

 

paela.jpgkagylo.jpgA nap kulináris fénypontjai kétség kívül a vacsorák voltak, amiket Shangriával fogyasztottunk, először mit sem sejtve egy fél literes bólépoharas kiszerelésben rendelve, másnap már csak egy pohárnyit vállalva. Előbbinél a kihagyhatatlan tengergyümölcsei paella, utóbbinál simán kagyló volt a borkorcsolya.

aeliamalagadesigual_600.jpgRuhát vásárolni ahogy más nagyvárosokban megszokhattad itt sem plázákban szokás, az itteniek az utcai áruházláncokat és a kisboltokat részesítik előnyben (bevásárlóközpont nincs a belvárosban, ellentétben sajnos Budapesttel). A spanyolok odavannak Desigual márkájukért, ahol a ruhák legalább olyan harsányak, mint ők maguk, kivéve egy, csak kicsit megbolondított állandó fekete kollekciót, de valahogy nekem az is túl sok, maradok a jól bevált Mangonál és Zaránál. Azért van abban valami csábító, hogy minden sarkon megtalálni valamelyik üzletet a háromból a harmadikban vettem is egy sötétszürke felsőt őszre.

divat.jpg Betértem még egy helyi divattervező showroomjába, hogy legyen egy vérpezsdítően spanyolos nyári felsőm is: citromsárga, ujjatlan, harangalakú, dupla fodorral az alján mmm. 🙂

 

 

 

keszul.jpgBár jól esett pár napig a forgatagot nézni rózsaszín szemüvegen keresztül, például ahogyan reggel benépesül a Rambla negyed (kép: készül az egyik mutatványos), meg ahogy kb. minden negyedik férfi Messinek van öltözve a Barca színeiben, nekem mégis túl vásári, zsúfolt és spontán a város, jobban szeretem a kiszámíthatóbb, elegánsabb, sikkesebb helyeket. Maradok Párizsnál vagy  na jó, ha már tengerpart  Nizzánál.

*Udon tészta: Búzalisztből készült japán vastagtészta.

Itt a barcelonai élményeim első része.

Párizsban tavaly jártam:

My little Paris 1

My little Paris 2

My little Paris 3

RÓZA MAMA KICSINY KÁVÉZÓJA

Mintha Jókainé Laborfalvi Róza hívott volna a Jókai utcában frissen megnyílt kávézójába szellemi sugallatra mentem. Egyébként híresen jól főzött, ezért kapta a hely a keresztnevét  meg persze az utcanév miatt. Kicsi szendvicsező-levesező-sütiző, kávézó is, nyugalmas, ketten kiülhetnek az ablakba vagy maximum négy fő elücsöröghet a galérián. Megfigyeltem, sok jó ember kis vendéglátóhelyen  a siker egyik záloga (ld. a Daubner cukrászda falatnyi területét. Most bővítettek, és mintha máris kevesebb vevő lenne).

Jó napot, répatorta van? Fent tízóraizva tanulmányoztam a berendezést: mai dizájnjával rögtön megfogott a nemrég a Képzőn diplomázott barátnő páros tervezése, kivitelezése. Szempont az üdeség, a hely- és költségtakarékos kreativitás, amit legjobban a lámpákon láttam megvalósulni: ciklámen színű hajókötél művészien bogozva, hozzá pont jó világítást adó izzók különleges foglalatban. A gazdaságos helykihasználás látszik az egyedi asztalokon, rajta a táskatartó akasztóval, a keskeny, magasított székeken, a lenyitható fogason plusz, hogy csupán egy asztalon van patika, ezzel késztetve minket baráti kooperációra a szomszéddal. Megjegyzem, hiába apócska, van benne WC, ami nem evidencia, voltam már hasonló méretű, mosdótlan teázóban (!). A hangulat cseppet franciás, főleg a helyszűke miatt, meg mivel ez itthon ritkaság ebédszünetben sokan egyedül betérnek egy jóféle szendóra.

Vajon Róza mamának melyik étel tetszene legjobban? Nyilván a Jókai-bableves a fáma szerint Jókainak a bableves volt a kedvence. Én mondjuk egy laktózmentes thai levest kóstoltam, mondhatom, szintén az ajánlott kategória. Róza, 1066 Budapest, Jókai utca 22.

BRIÓS KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK

Párizst azért is imádom, mert tele van reggeliző hellyel. A franciák szeretnek már korán beülni, akarom mondani, kiülni. Mínuszban is arccal az utcának kitartóan fagyoskodnak az egymás melletti székeiken (a nálunk egyre elterjedtebb kültéri hősugárzó szóba sem jöhet). Sosem felejtek el egy üdítően friss reggelit a Sacré Coeur valamelyik kis kávézója teraszán, ahol pain au chocolat-t és jus d’orange-t fogyasztva a francia Elle-t lapozgattam nagy kényelmesen. Emlékszem Sarah Jessica Parker hiper sikkes ruhakombinációira és a 24 egyik női szereplőjéről, Kim Raverről szóló cikkre. Mindig így kéne kezdeni a napot aztán ide nekem az oroszlánt is!

Tök jó, hogy Magyarországon kezd divatba jönni az éttermi reggeli, korábban nyomát sem láttam. Talán a munkareggelikkel kezdődött, azután kóstolót kaptunk a Briósból, és minden megváltozott.

A helyet Judit barátnőm mutatta meg, kábé két éve oda beszéltünk meg találkát. Időnként egy csésze teával, croissant-nal plusz a laptopjával ott indítja a munkát. Először semmi extra érzés, csak megállapítottam, hogy egész jó, van kisugárzása, és nini, kaptam fel fejem az étlapot olvasva, 8-20-ig reggeli. Hogy mik vannak! Elmondom.

Van például rengeteg szendvics: melegszendó, bagel, ciabatta meg focaccia, croque madame/ croque monsieur (ráadásul lazacos!) és quesadilla. Továbbá tojásos fogások, kedvencem az egyszerűségében nagyszerű lágy tojás pirítós csíkokkal, Président vajjal, zöld teával (ld. fotón a romok). Briós for president! (Bár brióst, érdekes mód, pont nem kapni.) Haladó szintre merészkedve a reggelit továbbgondoljuk, itt nyithatunk az angol brunch, a breakfast & lunch kombinációja, más néven a villásreggeli felé mondjuk egy kiadós club szendviccsel.

Egyre többször nézek be ebbe a kis ékszerdobozba, ahol kedves kiszolgálás, no meg hamisítatlan Pozsonyi úti hangulat fogad. A végére még egy jó tanács: ha arra jársz, ne hagyd ki a frissítő smoothie-t uborkával és spenóttal. Ott találkozunk! Kezemben zöld varázsital.

Cím: 1137 Budapest, Pozsonyi út 16.

 Update: A Briós is sokat változott, ahogy a trendi reggelik is. Például manapság az acai bowl hódít – nálam is.

(fotó: janniolsondeler.com)

KIS PASTA, KIS SAJT, KIS TOKAJI ASZÚ, KIS GERBEAUD

Olaszország-Magyarország viszonylat: Beatrice budai úrilány, hozzáment Alberto olasz költőhöz, Lukács György fordítójához. Rómában laknak, Firenzében a magyar tanszék professzor asszonya, de sokszor jön haza, van lakása a Radnóti Miklós utcában. Gyakran kíséri férje, aki imádja Magyarországot, csak az zavarja, hogy vásárlásnál az eladók, pénztárosok minden alkalommal türelmetlenül és egyre hangosabban kiabálnak neki érthetetlen magyar szavakat. Most is Budapesten vannak: Beatrice dolgozik, Alberto vakációzik, stipi-stopi, én majd Római vakációt szeretnék, de vissza a jelenbe! Vacsorázunk olasz módra. Pasta chuta, Beatrice specialitása: paradicsomos-fokhagymás, fűszeres-csípős penne (al dente). Hozzá vino rosso, ami esetünkben testes Bordeaux-i vörös bor. Az én sokputtonyos Tokaji aszú adu ászomat a desszerthez tartogatjuk. Előtte még sajttál terem, amiről Albertónak beugrik egy sztori.

Franciaország-Németország viszonylat: Hallotta, hogy Strasbourgban, a katedrális melletti parkoló fabódéjában szolgáló francia őr, akitől hosszú évek óta kérnek útbaigazítást a német turisták, merre van a Münster (németül a katedrális), mindig vehemensen az érdeklődő orra alá tart egy jókora Münstert, az egyik legfinomabb elzászi sajtot, aztán sértetten elfordul. A híres francia büszkeséggel és gőggel. Alberto mint mondja szintén próbára tette az őrt, ő sem járt másképp, a mendemonda igaz.

Franciaország-Magyarország viszonylat: Na de nekünk sem kell a szomszédos Ausztriába menni egy kis virtusért, öntudatért. Desszertnek bio gerbeaud-t eszünk (attól bio, hogy nincs benne cukor, csak a házi lekvár édessége), kibontjuk az aszút, kérdem Albertót, kóstolta-e már. Nem kóstolta! Csodálkozom, hogy kerülhette el, mikor ha valami nagyon magyar, az a bor. Lehűt, amikor közli, szerinte a világon nem jegyzik annyira a magyar bort, mint gondolom. Hogy akkor már az ausztrál! Ausztrál!!! Na, azt viszont én nem jegyzem.

Magyarország-Olaszország viszonylat: Teszek még egy kísérletet, hogy megértessem vele, ez az ország a világ közepe, már az ókorban is az volt, a Római Birodalom smafu, a magyarok igazából sumerek és a babiloni uralkodó szintén magyar volt: Nabucodonosor (Nabu-kudurri-usur) = Ne bolondozzon az úr! Beatrice lefordítja olaszra. Nevetünk. Ez van olyan jó poén, mint hogy az ausztrál bor jobb.

AKKOR ITT EGY KIS TRÜKK

Imádom a mákból készült finomságokat, a mákfagyit, a mákos gubát, a tökös-mákos rétest, a mákos rizst, még a mákos arcradírt is, de nemrégiben ettem egy szeletet Ungár Anikó “mákia” tortájából, amit Verebes István születésnapjára sütött, és kettévarázsolódott a fülem, annyira ízlett. (A publikum azt láthatja, ahogy a művésznő felvágja a tortát, de olyan ügyesen, hogy kezében a kést a publikum nem láthatja. Taps!)

Szóljanak most a dobok és fanfárok, mert Anikó megengedte, hogy eláruljam a torta receptjét (bűvésztrükk esetén biztos nem lenne ennyire engedékeny). Hátha kedv kerekedik elkészíteni. Ha kész, eltüntetni, lefotózni, beszámolni, megkínálni ér!

“Mákia” torta

15 dkg darált mák

15 dkg porcukor

15 dkg vaj

6 tojássárgája

8 tojásfehérje – habbá verve

1/2 citrom

2 púpos evőkanál narancs-, barack-, vagy áfonyalekvár

10 dkg mandula lapocskák – kicsit megpirítva

csokoládémáz (akár főzött, akár csokitáblából)

A vajat és a cukrot habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk a tojássárgákat, majd egészen kihabozzuk. Hozzáöntjük a darált mákot, belereszeljük 1/2 citrom héját, a végén pedig beleforgatjuk a tojásfehérje kemény habját. Laza kevergetés után, egy kivajazott 24-28-as tortaformát zsemlemorzsával meghintünk, beleöntjük a tortamasszát, és 180 fokon 40-45 percet sütjük, nem rázva, légkeverve, vagy ha nem légkeveréses a sütőnk, akkor az alsó fokozaton. Amikor kihűlt, kivesszük a formából és keresztben kettévágjuk, megkenjük lekvárral, megszórjuk a pirított mandula felével, a lapokat újra egymásra tesszük, leöntjük csokimázzal, végül rászórjuk a maradék mandulát.

Taps közepette tálaljuk. 🙂

Update: Értesültem, hogy egyikőtök megsütötte a tortát ismerőse szülinapjára, mint Ungár Anikó specialitását. Állítólag nagyon finom lett sajnos nem kaptam kóstolót.