ANYA-LÁNYA DIVATBIRODALOM

Ki mondta, hogy a magánélet nem keverhető a munkával? Mindenesetre vannak üdítő kivételek. Például, ha harmonikus, inspiráló élettér alakul az otthon és munkahely egybeeséséből. Esetünkben anya és lánya szomszédok, egy épületben, együtt vezetik a lassan harminc éves, töretlen sikerű divatházat, a Luan by Luciát. Életük nemcsak jó példa a kivételes helyzetre, hanem példaértékű anya-lánya munkakapcsolat is – S. Hegyi Luciával és Sümeghy Claudiával beszélgettünk. 

Claudia, törvényszerű volt, hogy édesanyád nyomdokába lépj?

Claudia: Kezdetben nem akartam divattal foglalkozni. Kiskoromtól a szervezés és a pénzügyek érdekeltek, közgazdásznak tanultam, nemzetközi kapcsolatok szakon, az egyetem mellett gazdasági vonalon dolgoztam különböző cégeknél. Öt év után specializálódni akartam, beiratkoztam a Mod’Artra. Addigra már bevontak a vállalkozásunk pénzügyeibe és szervezési folyamataiba. Szerettem volna jobban megismerni a divatipart, de világos volt, hogy a marketingkommunikáció, a PR, a közösségi média, illetve a stratégiai márkaépítés lesz az én asztalom, ezeken a területeken amúgy is erősíteni kellett a divatházat.

Lucia, jelenleg milyen munkamegosztás szerint dolgoztok Claudiával?

Lucia: Claudia a brandmanager, ő határozza meg az üzletágak stratégiáját. Én foglalkozom az egyéni ügyfelekkel és a szakmai gyakorlatos diákjainkkal. Nemcsak a szakmát tanítom nekik, odafigyelek a lelki fejlődésükre is. Kapcsolatot ápolok a partnerekkel, személyes konzultációkat tartok, stílustanácsadással foglalkozom, és viszem az haute couture részleget. Az elmúlt huszonöt évben kreatív káoszban dolgoztam, Claudia öt év alatt segített kialakítani egy átlátható rendszer.

Mi számodra a legfontosabb, amit a lányodtól tanultál meg a közös munka során?

Lucia: Hit, alázat, ősbizalom. Hitet abban, hogy a gyereked valamiben bölcsebb lehet, nagyobb tudással bírhat, mint te. Amikor Claudia az egyetem mellett dolgozott, láttam, hogy kialakult az értékrendje, maximálisan megbízhatok benne. Munkáján érződött az alázat és a türelem. A tudatos, felelősségteljes felnőtté válásban segíthette, hogy kicsi korában is egyenrangú partnerként kezeltem. Nyári szünetekben dolgozott; fodrászkodott, takarított, hoszteszkedett, a varrodánkban is besegített. Nem derogált neki a munka, mindig szerette magát kipróbálni valami újban. Én is ilyen voltam. Tizennyolcéves koromtól sokféle feladattal próbálkoztam, míg rájöttem, alkalmatlan vagyok alkalmazottnak, vezetőtípus vagyok. Erre Claudia is rájött. Két dudás egy csárdában nem férne meg, ha nincs bennük szeretet és bizalom egymás iránt – ez lehet az eredményes munkánk titka.

Mit tartotok a legjobbnak és mi a legnehezebb a közös munkahelyen?

Lucia: Nincs igazán nehézség, mert amit elhatározunk, azt következetesen végig visszük, a másik tiszteletben tartásával. Kommunikációban fordul elő fennakadás, mert családi vállalkozásoknál nem mindig lehet jól időzíteni. A fontos információkat szeretném gyorsan átadni, Claudia nem biztos, hogy épp befogadó rá, ha valami más foglalkoztatja. Megértő próbálok lenni, de nem mindig megy könnyen. Idősebb vagyok, vehemens és impulzív. Ő türelmesebb, strukturáltabb, üzleties gondolkodásának köszönhetően jobban látja, mi az, ami ráér, mi az, ami valóban fontos.

Claudia: Sokban hasonlítunk és jól ismerjük egymást – szerintem ezért nincs igazi konfliktus köztünk. Mindig meggyőzhetők vagyunk, tudjuk a másikról, hogy a maximumot nyújtja, egyikünk sem ellenőrizgeti a másikat. Anya nem feltétlen csak a szakértelmet tiszteli, a munkához való hozzáállást is. Ő gyakran a megérzéseire hallgat, én inkább analitikus fajta vagyok. Szerintem azért vagyunk kölcsönösen könnyen meggyőzhetők, mert nekem is vannak intuícióim, és neki is van elemző, objektív oldala – jól kiegészítjük egymást. Elmondja a megérzéseit, én pedig hiszek bennük, annak ellenére, hogy kutatok, olvasok, utánanézek. Mind ehhez összhangban, szinte szimbiózisban kell lennünk.

Lucia, mi az, amiben lányod a legnagyobb segítséged?

Lucia: Kreatív, intuitív, a természet feletti síkokat figyelembe vevő személyiségnek tartom magam. Sokaknak nem vagyok mindig érthető. Claudia le tud „fordítani”. Érzékelek valamit, kezdem mondani, és ő azonnal veszi a lapot. Ha egy másik munkatársamnak mondanám a jövőre vonatkozó elképzeléseimet, nem értené, miről beszélek, hiszen a jelenben annak még nyomát sem látni.

Claudia: Sok mindenben igyekszem segíteni: összefoglalom a főként angolul elérhető szakmai anyagokban szereplő információkat, vagy intézem a közösségi médiával kapcsolatos teendőket. Erre a feladatra van egy munkatársunk is, de eleinte én csináltam. Nálunk minden úgy épült föl, hogy az elején magunk csináltuk, csak akkor delegáltuk, ha a legapróbb részleteket is ismertük. Az alkalmazottak sem állnak úgy hozzám, hogy „na, ő a főnök gyereke”. Magabiztossá tesz, hogy mindazt meg tudom csinálni, amit elvárok másoktól. Az akadémiát én indítottam el, ezzel bővítettük a gyakornokképzést, ami anya vezetésével már évtizedek óta működik. Kialakítottunk egy kurzuspalettát, igyekeztünk minél koherensebb brand-et építeni az oktatási üzletágból.

Közismerten nem a divatvilágban megszokott szellemben dolgoztok. Mesélnétek erről?

Claudia: Sokan furcsának találják a holisztikus hozzáállásunkat, van, hogy össze is keverik az ezoterikussal. Holott ez annyit jelent, hogy az emberrel egészében foglalkozunk. Nem is gondolnák, hány vezérigazgató, hány racionális, materialista ember jár jósnőhöz, pránanadizni vagy thetahealingre. Az emberek keresik önmagukat, igényelik, hogy a kérdéseikre válaszokat kapjanak, kötődni szeretnének valakihez, akiben hisznek. Mi ezzel évtizedek óta foglalkozunk. Létrehoztuk a Luan Lélek-Forma Stúdiót, ahol például csoportos jógaórákat- és olyan egyéni foglalkozásokat kínálunk, mint a kineziológia, masszázs vagy pszichotréning.

Lucia: Folyamatosan dolgozunk magunkon és környezetünkön, mi is járunk foglalkozásokra. Mert először magunkon kell kezdeni a személyiségformálást. A soul branding megvalósítására törekszünk, ami annyit tesz, hogy a legjobb personal brand az önazonos, boldog ember. A diákokat is ebben a szellemben oktatjuk. Néhányan önbizalomhiánnyal, önértékelési problémákkal érkeznek, de két-három hónap alatt megváltozik az egész személyiségük. A divat érdekes, kreatív nyelvén könnyebben meg lehet oldani a személyiséggel kapcsolatos problémákat. Aki verbálisan nem jól kommunikál, az alkotáson keresztül megnyílik. Az akadémia ars poeticája, hogy nem erőltetjük a divattervezést vagy, hogy valaki mondjuk styliste legyen. Hosszútávon nem lesz boldog, aki olyan szakmában dolgozik, ami nem neki való. Mielőtt bárki vehemensen beiratkozna egyéni kurzusra vagy haute couture képzésre, egyhetes orientációs, szintfelmérő héten vesz részt, és irányított feladatok mellett kielemezzük, való-e neki a választott divatszakma.

Energikus, dinamikus, mindig megújulni kész a márka, és ez nemcsak a kollekciókra igaz. Beszéltetek a Lucia Divatakadémiáról, a Luan Lélek-Forma Stúdióról, de van kozmetikátok, szerveztek nyaranta gyerekeknek divattábort is. Mivel folytatjátok a sort?

Claudia: Van egy újfajta energia a családban: tavaly megszületett Elin Inez, férjemmel közös kislányunk. Anya meg édesapám nagyszülői szerepbe léptek, egészen átformálja őket. A levegőben van a babaenergia, a gyerekekkel való foglalkozás igénye. A ház legutóbbi divateseményén a második vonalunkat, az LBL legújabb kollekcióját mutattuk be – az LBL élére minden évben másik iskolában végzett divattervező párost kérünk föl, hogy gyakorlati tapasztalatszerzésként tervezzenek két kollekciót a fiatalabb generáció számára –, az idei anyák napja és gyereknap közé esett, amire anya-lánya rendezvényt találtunk ki. Mindenkit az édesanyával együtt hívtunk meg. Az egyik szobát berendeztük játszóháznak egy-két éves körüli babáknak. Egészen más energiákat lehetett érezni, mint ami fashion event-en megszokott. Családias, önfeledt, gondtalan együttlét volt. Nagymamák, anyukák és a babáik – együtt, szép ruhák közt.

Az interjú eredetileg a Glamour 2017. októberi számában jelent meg.