Örülünk A Harmadik Helynek

kayamar_gonczrenata.jpgA Harmadik Helyen jártunk, egy panorámás budai lakásban fönntartott polgári szalonban, hogy a Nyitott nappali programsorozat részeként, a nappaliban megrendezett Varázslatos játékok című zenés irodalmi esten, a magyar költészet napjának előestéjén meghallgassuk Göncz Renáta, Magyaróvári Kayamar Viktor és Garaczi László közös és összehangolt előadását.

Kayamar énekes-zenész, műfaja a többszólamú improvizáció, az esten looperrel operál (a szójátékokra még kitérek). A looper-pedál szintetizátorra hasonlít, de kisebb eszköz, melyre különböző hangokat lehet fölvenni. A felvétel végtelenítetten, szólamokként visszajátszva aláfestés lehet énekléshez. Kayamar egyik alkalommal a mókás hangzású „dömper” szót is rögzíti, ezzel kísérve magát és lírai szoprán partnernőjét. Hallása és hangi kvalitásai különlegesek. „Nemcsak abszolút, hanem Herz-hallása is van. Ezt a ritka adottságát felhasználva igazi zenei kaméleonná vált, millió hangszín létrehozására képes, több mint öt oktávos hangterjedelme révén bármilyen szólamot elénekel a legmélyebb kontrabasszustól a kontratenorig”, olvasható róla a rendezvény beharangozójában. Halljuk felépülni a számokat szájjal kiadható hangokból, a végeredmény eléri a zenekari hangzást – ez sokadszorra is bravúrosnak tetszik. Mindezt jól kiegészíti Göncz Renáta csengőhangú éneklése. Közös játékukkal simán lehetnének egy tehetségkutató döntős versenyzői, ráadásul Garaczi próza- és versrészleteivel még biztosabb lenne az első hely. Ám ez itt A Harmadik Hely, ne szaladjunk előre!

varazslatos_jatekok.JPG

 

Garaczi először a Hasítás című, legújabb prózakötetéből olvas fel egy vicces passzust. Irodalmi rendezvényeken ritkán tapasztalható derültség lesz úrrá a közönségen, például ilyen soroktól:

 

 

Ekkoriban történik, hogy Kamilla egyik pillanatról a másikra vega lesz. Este hét óra tizennégykor még nem vega, hét óra tizenötkor már az. (…) Fél hétkor érek haza a könyvtárból, készülő vacsora illata fogad, (…). Kamilla meséli, hogy mikor a hentestől hazaérve kibontotta a csomagot, azt látta, hogy a csirke fejét betuszkolták a fenekébe, mintha a csirke meg akarta volna nézni magát belülről, és addig nyújtózkodott, míg elszakadt a nyaka, és bent maradt önmagában. Annál finomabb lesz, vigasztalom, de ez valahogy úgy hangzik, anál finomabb. A baljós jelek dacára meg se fordul a fejemben, hogy Kamilla nem vacsorát készít, hanem valami egészen mást, nem bazsalikomos csirke lesz, hanem megtérés.

A szójátékról elmélkedik az író, miszerint helye van a literatúrában, még akkor is, ha sokak szerint az irodalmi minőségnek nem sajátja. „Csak nem mindegy, milyen csavarokat használunk közben”, mondja. És megnyugtató, hogy erre vonatkozó dilemmámban – vagyis, hogy érdemes-e „szójátszani” írás közben – vele érthetek egyet.

(…)

A cikk eredetileg a Prae-n jelent meg, a folytatás is itt olvasható.

(Fotó: Huszár András)

Kóstolónyi Kosztolányi

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:”Times New Roman”,serif;
mso-fareast-language:EN-US;}

A címben lévő szójátékot sajnos nem én találtam ki, csupán kicsit módosítottam; a VinoSofia által szervezett összművészeti programsorozat debütáló darabjának adták a jópofa elnevezést. És nem ez volt az egyetlen pozitívum a borkóstolással, zenével és irodalommal megtöltött Egy kóstolónyi Dezsőről szóló esten. Mindezt a slow drinking jegyében élvezhettük, vagyis ráérősen ízlelgettük az alkalomra összeválogatott borokat. Emeljük poharunkat Esti Kornélra a Budapest Jazz Clubban!

A különterem előtt, a jegyünk láttán rögtön kapunk borospoharat és kinyomtatott menüsort, teli kézzel foglalunk helyet az emelvény széksoraiban. A törékeny talpaspohár, pici tér, a lampionszerű színes lámpák fényétől a félhomály és a volt mozibelső máig is érezhető édeskés illata eltávolítanak a hétköznapi gondoktól, jólesőn dőlünk hátra puha székeinken. Feltűnés nélkül megy a sürgés-forgás, a két zenész is nesztelen ül le hangszereivel, egyikük kezében fuvola, a másiknál gitár. A színész – az írófejedelem kedvenc kiegészítőjét felidézve, csokornyakkendőben – már játszik, mímeli mintha régóta ücsörögne a mikrofon előtt. A borszakértő kidolgozott, gyakorlott, könnyed gesztusokkal készülődik. A székek közti asztalkákon borosüvegek behűtve. A lila fedeles műanyag alkalmatosságról menet közben kiderül, hogy visszaöntésre szolgál, ha nem ízlene az ital, netán sokallanánk. A programfüzet menüként négyféle bort kínál a négy Kosztolányi-részlet és a fölcsendülő dalok, zeneművek mellé, találó címek alatt tálalva a kombókat. A három művészeti ág számai egy-egy jellemzőjük mentén összefüggenek egymással, és mivel itt olyan zenészek lépnek fel, akik több műfajában is otthonosan mozognak, nem okoz gondot, ha régi és kortárs, illetve komolyzene és könnyedebb dalok váltogatják egymást.

Könnyű az első etűd. Esti Kornél énekéhez a club szellemét is megidézve Dave Brubeck: Take Five című, a modern jazz klasszikusának számító művét kapjuk, extra száraz Zardetto proseccóval. „A gyümölcsös habzó bor az északkelet-olasz régióban tipikus”, mondja a somelier. Megindokolja választását: „e pezsgő bor egyszerre egyszerű és bonyolult, sekély és mély”. A szöveg is a „fényes ízek varázsáról” szól, és arról, „mily sekély a mélység”.

A második rész Tiszta őrület: Zenében Isaac Albeniz Tangója és Astor Piazzola Libertangója következik, felolvasásnak Esti Kornél negyedik fejezete. A 19. századi spanyol és a 20. századi argentin zeneszerző művei időben és térben is különböznek, mégis harmonikusan hangzanak egymás után. A kínált Olaszrizling 2017 őszinte és nagyon magyar. Azt is megtudjuk, hogy az Olaszrizling a hazai bortermelés negyven százalékát adja. Nem kérkedik, nem ámít, állandó minőségű – biztos befutó. Esti Kornél a Becsületes Városban kóborol. Itt nem rejtik véka alá, ha lőre kerül az asztalra, a korcsmáros kerek-perec megmondja, hogy rossza a bora. Az őszinteség a bölcsesség jele lehet – veti fel a főhős. És a kapatosságé is – fűzzük tovább a gondolatot. A nedű kortyolása közben nagyot derülünk az íráson, például Hörgő Henrik verseskötetén, melyet a városban még senki nem vett meg, vagy mikor a helyi hírharsonáról hallunk, melynek minden sorát megfizetik, tehát tuti nem mond igazat, de legharsányabbak vagyunk a göcseji nyelvjárással beszélő francia tanár hirdetése hallatán.

(…)

A cikk eredetileg a Prae-n jelent meg, a folytatás is ott olvasható.

(Fotó: VinoSofia)

Ha a pápát Johannának hívnák

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:”Times New Roman”,serif;
mso-fareast-language:EN-US;}

Milyen lenne, ha a keresztény világ legnagyobb méltóságának egy nőt választanának? Johanna rögös útját a pápai trón elfoglalásáig, és annak személyes következményeit meséli el Donna W. Cross világhírű regénye, A pápanő (Die Päpstin), melyet Dennis Martin musical-feldolgozásában mutatott be Magyarországon először a József Attila Színház.  

814-et írunk, ami Róma fennhatósága alatt lévő a Frank Birodalom kezdetét jelzi. Lothar császár aláveti magát a pápának, így legalizálva a Karoling-dinasztiát, mely nem vérségi alapon követi a Merovingokat, cserébe a császári haderő megvédelmezi a pápaságot a normannok támadásaival szemben. Tanúi vagyunk a már gyerekként is kimagaslóan okos Johanna kitörésének az autoriter, Ingelheim város egyházi vezetőjeként tisztelt apja uralta miliőből, ahol egy nőnek semmi esélye, ha tovább akar tanulni, főként, ha papi pályára készülne. A schola palatina a mintaképe a birodalomban mindenfelé létrejövő székesegyházi és kolostori iskoláknak. Az egyik leghíresebb a bencés rend által alapított fuldai iskola, ide kerül Johanna, testvérének, Johannesnek adva ki magát, ahol mentora, Aeskulapius egyengeti útját. Azonban hamarosan veszélybe kerül inkognitója, kénytelen Rómába menekülni. Lépdel előre az egyházi ranglétrán – még mindig fiúnak tettetve magát –, közben szembekerül a dilemmával: hivatása vagy magánélete a fontosabb. Merész döntése nehézségek sorozatát indítja el. A női egyenjogúság, különösen a női karrier kérdése igen aktuálissá teszi a darabot.

Csonka Dóra Johannája céltudatos, bátor és kemény, túlzottan is erősnek mutatja magát. Csak szerelmével, a kezdetben őt gyámsága alá vevő Geroldot-va gyengül el kissé, de együttes jeleneteikben is ura a helyzetnek. Hogy kettejük között mellérendelt a viszony – dacára annak, hogy akkoriban a nők alárendelt helyzetben voltak a férfiakhoz képest – többek közt Johannának e számonkérő mondatán látszik: „Miért csak most jöttél el hozzám?” Itt múltat és jelent párhuzamba állít a darab, és a két egymástól távoli időszakot a nemek közötti töretlen megkülönböztetés köti össze, hozza egy szintre.

(…)

A cikk eredetileg a Prae-n jelent meg, a folytatás is itt található.

(Fotó: József Attila Színház, Facebook)

Ősbemutató ősfák alatt

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:”Times New Roman”,serif;
mso-fareast-language:EN-US;}

Se túl hideg, se hőség, se szél és eső nincs a júliusi péntek estén, amikor a Budapesti Nyári Fesztivál keretében bemutatják – Magyarországon először – Bonnie és Clyde történetének musicalfeldolgozását a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Kellemes nyári program, még ha nem is számítunk happy endre.

Meglepő, hogy a musical 2011-es Broadway-beli bemutatója óta nálunk senki sem gondolt rá, hogy adaptálja a művet a hazai közönség számára. (Bár, ha utánanézünk, kiderül, hogy a New York-iak nem fogadták jól annak idején.) A darabra a Fesztivál igazgatója és művészeti vezetője, Bán Teodóra talált rá, alkalmas nyári produkció után kutatva. Hitte, hogy a megfelelő alkotói gárdával sikerre vihető.  

Az alapot a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés színész osztálya hallgatóinak hangja és színészi kvalitásai adják – és ami a képességeket illeti, nem is lehetett kétséges a kimenetel. A rendező, Harangi Mária ismerte Novák Eszter osztályát egy korábbi közös munka miatt, ezért is kérte fel őt Bán. Harangi vezetésével az alkotók alaposan átgondolva és továbbfűzve az eredeti művet, mélyre ásnak a szereplők lelkében. „Bővelkedünk hát a lélektani pillanatokban, miközben szerencsésen sikerül túllépnünk a gengszterromantikán, és a történet felvillant olyan sorsokat a páros körül – például a szülők, Clyde testvére és felesége vagy az őket üldöző rendőrök életét –, amelyek nagyon jó kapcsolódási lehetőséget jelentenek a mai nézőnek is”, mondta a napokban a Prae.hu-nak adott interjújában a rendező. A munkafolyamathoz később csatlakozott a kaposvári Csiky Gergely Színház is.

A sztorit tudhatjuk a híres filmből. A szerelmespár a nagy gazdasági világválság idején az Egyesült Államokban bankrablásokból, fosztogatásokból akar meggazdagodni, közben gyilkosságokat is elkövetnek – kilencet tulajdonítanak nekik, illetve bűnbandájuknak. Tagok voltak többek közt Buck, Clyde testvére és annak felesége, Blanche is. Valamennyiükre lecsap az igazságszolgáltatás: előbb Buck, majd a főszereplő páros a rendőri tűzerő következtében meghalnak (emlékezetes jelenet a pár garázsból való reménytelen autós kitörése), Blanche-t pedig börtönbüntetésre ítélik. A korabeli amerikai közvélemény romantizálta Bonnie-t és Clyde-ot, mint akiknek sikerült kiutat találni a szegénységből – az alkotók ennek magyarázatát is keresik a két felvonás alatt. „Nem egy végletesen átromantizált szerelmi szálat kapunk, hanem egészen közeli, intim jelenetekben boncolgatja az előadás a főszereplők lelkét, megmutatja történetük árnyoldalait, például azt, milyen nehéz volt olykor nem elhagyni a másikat”, így a rendező egy televíziós beszélgetésben.

(…)

A cikk eredetileg a Prae-n jelent meg, a szöveg folytatása is ott olvasható.

Fotó: Gergely Beatrix

KIS DISKURÁLÁS MUZSIKÁRÓL

jan8760.jpgKözépkorú nő a 76-os trolin a telefonba: „Ezer éve nem voltam ennyire jól sikerült színházi előadáson. Sokszor visszatapsolták. Az a drága Andrea úgy énekelt, mint egy pacsirta! Pirikém, erre neked is el kell jönnöd!” Szépségszalonban egy hölgyvendég a fodrászának: „Végre egy családi darab! Az unokámmal is meg tudom nézni, sok a gyerekszereplő, biztos tetszene neki. Ráadásul nem árt, ha megismerkedik a korszak történelmi hátterével.” Barátnőm nekem mobilon: „A klasszikusokat konzervatív rendezésben is érdemes újra bemutatni.” Mindannyian a Muzsika hangjáról beszéltek. Oscar-díjas film Julie Andrews főszereplésével megvan? Manapság musicalként hódít a világban, a Magyar Színház tűzte műsorára.

_dsc1559.jpgA történet: Maria apácanövendék életvidám, álmodozó, kissé szeleburdi. Ezek nem kimondott zárdabeli erények, nehezen találja helyét. Gyakran sétál a közeli hegyekben, kedvenc virágában, a havasi gyopárban gyönyörködve kedvére énekelget. Én is kedvelem a havasi gyopárt, de inkább nápolyiban, énekelni pedig teli szájjal végképp nem szoktam, bár a zárdaélet tinédzserkoromban, mint sok plátói szerelemtől besokallt lánynak, nekem is romantikusan vonzó életcél volt – ha ennyi összehasonlítás megengedett. Hogy több fejfájást ne okozzon, főnökasszonya nevelőnői állást talál Maria számára, a felesége halála óta katonás fegyelemben élő von Trapp kapitány gyerekei mellett. A szigorú rendet, a sivár környezet szürkéjét Maria énekszóval igyekszik színesíteni, amitől minden s mindenki kivirul, a kastélyt szerelem-illat lengi át. Ám közben már a második világháború viharfelhői gyülekeznek Ausztria egén.

A rendező Eperjes Károly (a darab elejét leszámítva: az apácanövendék dalával indul az előadás) láthatóan csöppet sem kívánt újítani: ragaszkodott a megszokott, az idén ötven éves jubileumát ünneplő film „betű szerinti” megoldásaihoz, mondván az egyszerű a nagyszerű. A díszlet remek, itt tudott igazán egyénit hozni az előadás. Jó ötlet a színpad nagyságú óriáskivetítő, amire hol a soron következő színt vetítik – hogy aztán, felhúzva a vásznat, a helyén a kép pontos mása mint díszlet jelenjen meg –, hol korabeli felvételek képsorai peregnek. A csúcsponthoz is hozzáad: felvezetésként a “Führer” kézlendítéses köszöntése látható végtelenített lejátszási módban. Ez van annyira sokkoló, hogy egy gyereknézőnek (is) sok legyen.

0611.jpgA muzsikának van hangja – van hangjuk az est szereplőinek is, nem akármilyen. Legszebben énekel a főszereplőnő, Mahó Andrea (hármas szereposztás: Geszthy Veronika és Wégner Judit játsszák még), a zárdafőnökasszony, Sáfár Mónika szintén odateszi magát énekhangban (hármas szereposztás: Bucsi Annamária és Hűvösvölgyi Ildikó éneklik még). Mahónak a színészi teljesítményét is lehet dicsérni: lelkes, törékeny, rebbenő naiva. Fonyó Barbara Elsa Schraeder szerepét (váltótársa: Endrődi Ágnes) a túlzott affektálásra építi, így fejezvén ki a karakter lényegét. Csengeri Attila karót nyelt kapitánya (váltótársa: Fillár István) látványosan válik kenyérre kenhetővé Mariától. A gyerekek úgy jók, ahogy vannak, még amikor éppen rosszalkodnak is. Kedvencem a Dó-ré-mi dal, segítségével tanítja Maria szolmizálni a kicsiket. Bájosak, lelkesek, a legkisebb lányka kiváltképp elolvasztja a nézőt, ahogy rátartian, szívből énekel. A legtöbb jelenetben orgonasípokként sorakoznak, ügyesek, meghatóak – garantált a karácsonyi hangulat. Tuti fülbemászó dallamok, stabil hazai élvonalbeli musical-éneklés, konzervatív Eperjes-rendezés – nem csalódik, aki erre vár.

(Fotók: Zsigmond László)

 

A muzsika hangja

Maria Reiner (apácanövendék): Geszthy Veronika, Mahó Andrea, Wégner Judit

Georg von Trapp kapitány: Csengeri Attila, Fillár István

Zárdafőnökasszony: Bucsi Annamária, Hűvösvölgyi Ildikó, Sáfár Mónika

Elsa Schraeder: Endrődi Ágnes, Fonyó Barbara

Max Detweiler: Rancsó Dezső, Tóth Sándor

Berta nővér: Bodnár Vivien, Denk Viktória

Margit nővér: Bartus Patrícia, Bodnár Vivien

Zsófia nővér: Bodnár Vivien, Horváth Anna

Franz: Pavletits Béla

Frau Schmidt: Juhász Róza, Tóth Éva

Trapp kapitány gyermekei: Andrádi Zsanett, Horváth Anna, Bauer Gergő, Fogarassy Gergő, Ujvári Mátyás, Bakos Boglárka, Ember Léna, Nagy Juli, Berecz Uwe, Szirtes Marcell, Beke Lilla, Farkas Bianka, Kornis Anna, Killik Anna, Mayer Szonja, Nemeskéri Elza, Dobra Bernadette, Kupcsik Anna, Nagy Mira

Rolf Gruber: Ágoston Péter, Vecsei László

von Schreiber admirális: Szűcs Sándor

Herr Zeller főfelügyelő: Tahi József

Elberfeld báró: Illés Dániel

 

Zene: Richard Rodgers

Dalszövegek: Oscar Hammerstein

Szövegkönyv: Howard Lindsay, Russel Crouse

Fordította: Bátki Mihály, Fábri Péter

Díszlet: Szabolcs János

Jelmez: Rátkai Erzsébet

Zenei vezető: Fekete Mária

 

Rendező: Eperjes Károly

Bemutató: 2015. november 27-28-29.

Pesti Magyar Színház

KIS ÉJI ZENE

“A mi dolgunk az, hogy életet adjunk a remekműveknek, hogy feltámasszuk őket időről időre, hogy a papírból zene, a gondolatból érzés, az élményből élet fakadjon.” (Hámori Máté, az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetője)

A felújított Zeneakadémia (ld. a képen) csodálatos látvány. Akár egy templomi szentély, a hatalmas, díszes orgona fokozza a megtévesztést. Áhítattal várjuk, hogy felcsendüljenek az első hangok. Héja Domonkos, a Liszt-díjas, számos zenei versenyt nyert, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatójaként is dolgozó karmester frakkját és pálcáját suhogtatva, mint egy nagy fekete madár, fiatalos ruganyossággal foglalja el helyét az emelvényen. Előtte speciális kottatartó, ami a zenészekével ellentétben vízszintes, felülről nézi, ahogy együttesét is, az Óbudai Danubia Zenekart.

Shakespeare Rómeó és Júliája egész sor zenemű megszületését inspirálta. Mind közül (Csajkovszkijét is beleértve) talán a leghatásosabb a mai műsor első részének témáját adó Prokofjev-féle darab, amiből egyébként a balett-változatot is megkoreografálták. A mű az 1930-as évek végén, a nyomasztó, sötét hangulatú Szovjetunióban készült, ám a mindent elsöprő szerelem és annak tragédiája egyáltalán nem juttatja eszünkbe a művészeknek cseppet sem kedvező körülményeket Veronába csöppenünk. Amikor meghalljuk a legismertebb dallamokat még a nap is kisüt, pedig kint tél van és zuhog. Monumentális, vérpezsdítő. Nem csak a színdarab kötelező irodalom, de kötelező ez a zene is!

https://www.youtube.com/watch?v=Z_hOR50u7ek

Az est második részében Sosztakovics* XV. szimfóniáját hallgatjuk. Komolyabb, komorabb, mint az előző. Megrázó, felemelő. Héja vadul, mégis kecsesen, átéléssel és átizzadva vezényel. Túlpörög, egyik hegedűsének kottáját majdnem elsodorja, kikacsint, aztán pörög tovább. Egy kisfiú az előttem lévő sorban egyik kezével szintén dirigál.

Nemsokára Karácsony, ráhangolódásnak nagyon jó egy komolyzenei koncert az ünnepi fényben pompázó belvárosban.

*Dimitrij Dimitrijevics Sosztakovics (1906-1975): A XX. szazád egyik legnépszerűbb zeneszerzője, személyisége és munkássága mégis megosztó, mert vitatott Sztálinhoz való viszonyulása. Sokáig úgy tartották, rendszerhű, a diktátorhoz lojális művész, azonban Szolomon Volkov kutatásainak köszönhetően kiderült, gyűlölte a szovjet rendszert. Műveiben elsőre nem látni egyértelműen sem egyik, sem másik verziót, de közelebbről nézve észrevenni, “látomásait, tudását szándékosan ellentmondásos módon, ironikus-rejtjelezett formában tárja a világ elé. A bolondot játssza, anarchista és individualista, gúnyt űz a konvenciókból, miközben mindig a gonosz, az igazságtalanság leleplezésén fáradozik.” (Bojtár Endre: A Sosztakovics-ügy(ek)). Mivel sokan kétségbe vonják Volkov forrásainak hitelességét, a komponista megítélésével kapcsolatos vita a mai napig tart. Pedig a zene beszédes.

“THE KISS MY LOVER BRINGS”

beatles_emlekest.JPG50 éves az A Hard Day’s Night/ Egy nehéz nap éjszakája című kultikus Beatles-film. Még nem láttam. Ezen a barátnőm hat éves kisfia  rökönyödik meg legjobban, mert ő már kívülről tudja a szövegét. Én is csodálkozom.

Vetítés előtt a The Blackbirds emlékzenekar élőben játszik párat a film slágerei közül (a képen, helyszín: Uránia). Paul McCartney-t alakító vezetőjük megjegyzi, nagy megtiszteltetés, hogy a Beatles előzenekaraként léphetnek fel. Az And I Love Her elejétől becsukom szememet, elképzelem a 60-as évek nyugati fiatalságát, a “nagy generációt”, őrülten, szabadon, formabontón működnek a hangok, ott vagyok. Liverpool, 1964. A fiúk hülyéskedve, a sikítozó rajongólányokat kicselezve rohannak a pályaudvarra, hogy elérjék a londoni vonatot, és kezdetét vegye egy szédületes nap Paul kicsit bolond nagypapájával terhelten, a törvényt is áthágva.

the_beatles.jpgAngol humor. Akkoriban. Fiúzenekarral. Abszurd. Jó! A poénok ülnek. Én szintén. Már az első, fülbemászó, címadó dal alatt kikerekedett szemekkel  fókuszálok, le vagyok véve a lábamról. Helyes, egyetemistáknak beillő, értelmiségi eleganciával öltözködő, ökörködő srácok, ma is hatnak. Hipszterek, csak jobbak, mint a mostaniak: nem gagyik, nem műmájerek, hitelesek és tehetségesek. Kezdem érteni, mit ettek a csajok John Lennonon (eddig csak fotókon láttam, kicsit másként, a későbbi időkből, Yoko Ono-val az oldalán). Észreveszem a karizmát, amivel helyenként Paul kisfiús jóképűségét is túlszárnyalja, de a két kevésbé sztárolt tagnak, George Harrisonnak és Ringo Starrnak is érezhető a kisugárzása.

Szerencsére feliratos. Jobban átüt az egyéniség, plusz nincs éles váltás próza és dal között. Valahol középen ránézek a két üléssel arrébb lévő kisfiúra. Még nem ismeri a betűket, mégsem unatkozik, ellenkezőleg, feszülten figyel, szájával némán formálja a szinkronizált szavakat az egyik párbeszédnél. Tényleg fejből tudja. Ha jobban megnézem, a haja is gombára van vágva.

Vajon a Beatles, ha egyike lenne korunk feltörekvő, tehetségkutatókon szocializálódott együtteseinek, ugyanúgy kitűnne?

“She loves you, yeah, yeah, yeah.”