MY LITTLE BARCELONA #2

sephora.jpgHa jót akarsz magadnak és ha rosszat , lakj a Catalunya térnél. Bármerre tekintgetsz, jobbnál jobb üzletek csalogatnak, egyébként már nemcsak kirakattal és kihallatszó ütemes zenével, hanem illattal is. A hatalmas drogéria, a Sephora parfümillat kavalkáddal állít meg (képen a tükrök nélkül is szemkápráztató “szentély”, ahova a drágaság ellenére érdemes betérni legalább egy reggeli kézkrémezésre vagy parfümözésre a próba-készletekből). De például a Stradivarius is bevette marketingstratégiájába a szaglást: húgom szerint egyetlen illattal dolgoznak, amit még itthon megszokott, és amit valamennyi boltjuk bejáratánál jól fel lehet ismerni. Szállodánknál nem érződött semmi pacsuli szerencsére, de a vásárolni vágyó turistaáradat bizony elkedvetlenítő. Viszont nem annyira, hogy kihagyjuk a kötelező nézelődést a közeli híres sétálóutcán és környékén, a Ramblán. Erősen mediterrán hangulatú, nyílegyenes, színes, szagos, szélesvásznú vásárlóutca, belőle elágazó, kacskaringós utcácskákkal, zegzugos sikátorokkal, amik gyakran és váratlanul nagy, ódon terekbe torkollnak.

kapu.jpg(Képen az egyik sikátor kiszínezett kapuja.) Legtöbbjük kiülős éttermeket rejt.tapas.jpg Egyikben ettük az obligát tapast: rántott tintahal karikákat, hozzá humuszt pitával (ld. képen). Olyan magával ragadó látvány volt a tér középkori temploma, hogy egy cipőtalpat is kedvtelve ropogtattam volna. A kalamári kábé olyan ízű és annyira rágós, mégis kedvenc. Biztos friss volt, hisz öt perc a tenger, két perc a piac  mégpedig Európa egyik legnagyobbja, a Mercat de la Boqueriat (képen a homlokzata és az egyik halas standja). 

piac.jpghalak.jpgVolt, hogy délben csak valami gyors kajára vágytunk, kipróbáltuk a thai gyorséttermet, ahol az egész Ramblán egyedül  állandóan kígyózó sor állt. A tülekedés közepette kiabáltuk be, milyen húst, szószt és köretet kérünk (én: garnéla, Saigon szósz, udon tészta*). To go! Visszasiettünk a hotelbe, hogy a tetőteraszon, egy úszómedence mellett, barcelonai kilátással  pillanatra a világ tetején érezve magunkat  megebédeljünk. World in Spanish.

felkapott_togo.jpgHa már a gyorskajáldáknál tartunk, sajnálattal vettük észre, nem kizárólag a divatmárkák áruházláncaira igaz, hogy nálunk más a termékpaletta, mint Nyugaton (gyakran a kifutó vagy eladhatatlan méretű cuccok jönnek hozzánk). Például egy Costa kávézóban is jobb a kínálat, amit egy frapuccino extra csokoládéreszeléke bizonyított, szemben a reszelékmentes magyar változattal.

 

costa.jpg

(Fotómon a reszeléken kívül az is látszik, hogy tesztalanynak kértek fel, teszteljünk háromféle limonádé prototípust, melyek édesítésükben különböztek, úgyhogy ha jövő nyáron valakinek savanyú a citrom, ne nagyon haragudjon rám a szinte cukormenteset választottam.)

 

 

paela.jpgkagylo.jpgA nap kulináris fénypontjai kétség kívül a vacsorák voltak, amiket Shangriával fogyasztottunk, először mit sem sejtve egy fél literes bólépoharas kiszerelésben rendelve, másnap már csak egy pohárnyit vállalva. Előbbinél a kihagyhatatlan tengergyümölcsei paella, utóbbinál simán kagyló volt a borkorcsolya.

aeliamalagadesigual_600.jpgRuhát vásárolni ahogy más nagyvárosokban megszokhattad itt sem plázákban szokás, az itteniek az utcai áruházláncokat és a kisboltokat részesítik előnyben (bevásárlóközpont nincs a belvárosban, ellentétben sajnos Budapesttel). A spanyolok odavannak Desigual márkájukért, ahol a ruhák legalább olyan harsányak, mint ők maguk, kivéve egy, csak kicsit megbolondított állandó fekete kollekciót, de valahogy nekem az is túl sok, maradok a jól bevált Mangonál és Zaránál. Azért van abban valami csábító, hogy minden sarkon megtalálni valamelyik üzletet a háromból a harmadikban vettem is egy sötétszürke felsőt őszre.

divat.jpg Betértem még egy helyi divattervező showroomjába, hogy legyen egy vérpezsdítően spanyolos nyári felsőm is: citromsárga, ujjatlan, harangalakú, dupla fodorral az alján mmm. 🙂

 

 

 

keszul.jpgBár jól esett pár napig a forgatagot nézni rózsaszín szemüvegen keresztül, például ahogyan reggel benépesül a Rambla negyed (kép: készül az egyik mutatványos), meg ahogy kb. minden negyedik férfi Messinek van öltözve a Barca színeiben, nekem mégis túl vásári, zsúfolt és spontán a város, jobban szeretem a kiszámíthatóbb, elegánsabb, sikkesebb helyeket. Maradok Párizsnál vagy  na jó, ha már tengerpart  Nizzánál.

*Udon tészta: Búzalisztből készült japán vastagtészta.

Itt a barcelonai élményeim első része.

Párizsban tavaly jártam:

My little Paris 1

My little Paris 2

My little Paris 3

MY LITTLE BARCELONA #1

fal.jpgBarcelona színes, vidám, laza, mégis rendezett nagyváros, ismerőseim szinte kivétel nélkül lakóhelyüknek választanák. Kétrészes úti beszámolómból kiderül, én is beállok-e a sorba.

 

Ha Barcelona utcáin sétálsz, mindenhol színpompás forgatag fogad: szürke falaktablak.jpg élénk, gyerekes rajzokkal vagy lázadó graffitikkel, telematricázott közlekedési táblák (ld. képek), üzenetekkel lefújt garázsbejárók (pl. Orwell 1984), képzőművész hajlamról árulkodó házkapuk, és hogy a másik végletet is mondjam, a katalán építész, Antoni Gaudí (1852-1926) jellegzetesen élénk, organikus stílusú, városszerte látható alkotásai. guell_palota.jpgA belvárosban Nelli húgommal megnéztük Güell palotáját, aztán elmetróztunk a Grácia negyedbe, az ugyanilyen nevű parkhoz (Parc Güell). A palau csak a tetején “gaudís”, fákat formázó, fényes csúcsdíszei miatt (a képemen nem annyira látszik, de elhiheted, különböző élénkzöld fenyőfák vannak a tekintélyt parancsoló épületen), ám a park, ráadásul természetbe ágyazva, a mester merész fantáziavilágát mutatja.

guell_park.jpgHíresek tarka csempéi. (Ha mostanában kövezteted a lakásod ellentétben velem, aki a napokban lett túl a konyhakövezésen, és azóta is bánja, hogy sötétbarna járólapot választott , mindenképp gyűjts inspirációt innen, helyettem is!) A fő mű  biztos kitaláltad , a város jelképévé lett Sagrada Familia (Szent Család-templom). Ha eddig nem ájuldoztál eléggé a Hagia Sophia vagy a Notre-Dame láttán, ezt a bazilikát körüljárva le leszel véve a lábadról és nem azért, mert fárasztó a “körmenet”. Végre egy templom, ami nemcsak monumentális, eredeti, bravúros, magával ragadó, de úgy modern, hogy közben benne van súlyos történelmi korok megannyi remek építészeti emléke menj, és nézd meg! (Fotóm közel s távol sem adja vissza.)

 

sagrada.jpgKét kapuja van, az első, a klasszikus témákkal letisztultan ékesített bejárat mintha a Mennybe vinne, míg a hátsó mintha a Pokolba. (A képen a kaotikus és rémisztő hátsókapu.) A falakon itt-ott a Szent Család nevei, számomra véletlenszerűen elhelyezve, de nyilván tudatos koncepció. A tizenkét stáció jelenetei domborműveken megörökítve, középpontban Jézus a kereszten, meg rengeteg kisebb-nagyobb torony, köztük a messziről is jól kivehető és beazonosítható nyolc legnagyobb, melyek csúcsán a megunhatatlan színes díszítés, ezúttal nyolc sárga kereszt (glóriában?). Mégis legjobban a környezet fogott meg, a templom lepukkant, szerény külsejű lakásokkal beépített szegénynegyed kellős közepén van. Képzeljétek el, a bazilikától két-három méterre nyomorultul kinéző erkélyek, az egyiken fregoli, száradó alsóneműkkel, a másikon egy nem spanyol zászló  talán valamelyik arab államé? Szürreális mint maga az épület – és autentikus.

arc.jpg1882-ben kezdték építeni, máig nem készült el. Meglepő módon a daruk a háttérben még hozzá is tesznek végtelen sokszínűségéhez.

Megnéztük az Arc de Triomf-ot  is. Húgom megfigyelte, minden világvárosban találni diadalívet, kivéve sajnos Budapesten. A legjobbat utoljára hagytam (nem a bevásárló utcák, azok szintén jönnek majd) – irány a strand! 

 

 

 

 

 

barcelona_ta.JPG2 in 1, metropolisz és tengerpart egyben. Legtutibb hely astrand.jpg Barcelonata metrómegállóhoz közeli plázs, hangulatos koktélbárokkal, tengeri sütödékkel (fotómon egy ottani bár hirdetőtáblája). A sétáló rész szélén helyiek és turisták nyugalmasan üldögélnek, olyan mint hippik egy tömegrendezvényen, arcukon kedvesség és béke. Mi is odaültünk, talán beleolvadtunk a közösségbe – mondjuk húgom a  helyben vett fekete filckalapjában* biztosan.  Beszippantja az embert a spanyol életérzés. Manana (holnap) – ez a szavuk járása a spanyoloknak. Nem véletlen, náluk mindig minden ráér. Fürödjünk, napozzunk, ne gondoljunk a holnapra!

Folyt. köv.

*Íme egy bónuszkép: Nelli a kalapban 🙂

12003375_980521098636116_2794337772057176514_n.jpg

Itt a barcelonai élményeim második része.

Párizsban tavaly jártam:

My little Paris 1

My little Paris 2

My little Paris 3