Bergman a Nemzetiben

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}

Ingmar Bergman Szenvedély című filmjéből a világon most először készült színházi előadás, az ősbemutatót a Nemzeti Színházban tartották. A (talán nem teljesen) gyanútlan törzsközönség kissé „ikeás” mámorú értelmiségi-szerelmes drámán rágódhat, egy hosszú felvonásban.

A svéd rendező élete nagy része egy csendes, kopár, megtépázott kis szigeten, Farö-n telt, itt játszódik a darab is. Nem a helyszín az egyetlen életrajzi elem, Bergman szerelmi élete viharos – s ki tudja, mennyire vontatott – volt, legalábbis erre lehet következtetni a férj-feleség-kapcsolatot agymenésig analizáló, skandináv rit(m)usú, hosszúra nyújtott, ijesztően őszinte párbeszédekkel teli filmjeiből.

Más utakon jár a párjuk elvesztésétől sérült, megfáradt Anna és Andreas felszabadító egymásra találásának és sorsszerű különválásának története. Anna állapota rosszabb, mert az autóbalesetben nemcsak férjét, hanem kisfiát is elvesztette, nem is tudott talpra állni – a szó szoros értelmében lesántult. Azonban az új szerelem legszebb időszakában, egy műtét után meggyógyul, és csak táncol és táncol. A szenvelgést fokozza, hogy egy tipródó, gyermektelen, hazugságokba menekülő házaspár, Eva és Elis is szerepelnek. A drámai csúcspontokat háziállatokkal szembeni kegyetlenkedések élezik ki, ráadásul a közhangulat – ártatlanként megvádolva – egy jóravaló ember, Johan ellen fordul. „Átjön az üzenet”: mindenki magányos, „mindenki sziget”.

(…)

A cikk eredetileg a Librarius-on jelent meg, a teljes szöveg is itt található.

(Fotó: Nemzeti Színház)

Ha a pápát Johannának hívnák

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:”Times New Roman”,serif;
mso-fareast-language:EN-US;}

Milyen lenne, ha a keresztény világ legnagyobb méltóságának egy nőt választanának? Johanna rögös útját a pápai trón elfoglalásáig, és annak személyes következményeit meséli el Donna W. Cross világhírű regénye, A pápanő (Die Päpstin), melyet Dennis Martin musical-feldolgozásában mutatott be Magyarországon először a József Attila Színház.  

814-et írunk, ami Róma fennhatósága alatt lévő a Frank Birodalom kezdetét jelzi. Lothar császár aláveti magát a pápának, így legalizálva a Karoling-dinasztiát, mely nem vérségi alapon követi a Merovingokat, cserébe a császári haderő megvédelmezi a pápaságot a normannok támadásaival szemben. Tanúi vagyunk a már gyerekként is kimagaslóan okos Johanna kitörésének az autoriter, Ingelheim város egyházi vezetőjeként tisztelt apja uralta miliőből, ahol egy nőnek semmi esélye, ha tovább akar tanulni, főként, ha papi pályára készülne. A schola palatina a mintaképe a birodalomban mindenfelé létrejövő székesegyházi és kolostori iskoláknak. Az egyik leghíresebb a bencés rend által alapított fuldai iskola, ide kerül Johanna, testvérének, Johannesnek adva ki magát, ahol mentora, Aeskulapius egyengeti útját. Azonban hamarosan veszélybe kerül inkognitója, kénytelen Rómába menekülni. Lépdel előre az egyházi ranglétrán – még mindig fiúnak tettetve magát –, közben szembekerül a dilemmával: hivatása vagy magánélete a fontosabb. Merész döntése nehézségek sorozatát indítja el. A női egyenjogúság, különösen a női karrier kérdése igen aktuálissá teszi a darabot.

Csonka Dóra Johannája céltudatos, bátor és kemény, túlzottan is erősnek mutatja magát. Csak szerelmével, a kezdetben őt gyámsága alá vevő Geroldot-va gyengül el kissé, de együttes jeleneteikben is ura a helyzetnek. Hogy kettejük között mellérendelt a viszony – dacára annak, hogy akkoriban a nők alárendelt helyzetben voltak a férfiakhoz képest – többek közt Johannának e számonkérő mondatán látszik: „Miért csak most jöttél el hozzám?” Itt múltat és jelent párhuzamba állít a darab, és a két egymástól távoli időszakot a nemek közötti töretlen megkülönböztetés köti össze, hozza egy szintre.

(…)

A cikk eredetileg a Prae-n jelent meg, a folytatás is itt található.

(Fotó: József Attila Színház, Facebook)

Ősbemutató ősfák alatt

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:”Times New Roman”,serif;
mso-fareast-language:EN-US;}

Se túl hideg, se hőség, se szél és eső nincs a júliusi péntek estén, amikor a Budapesti Nyári Fesztivál keretében bemutatják – Magyarországon először – Bonnie és Clyde történetének musicalfeldolgozását a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Kellemes nyári program, még ha nem is számítunk happy endre.

Meglepő, hogy a musical 2011-es Broadway-beli bemutatója óta nálunk senki sem gondolt rá, hogy adaptálja a művet a hazai közönség számára. (Bár, ha utánanézünk, kiderül, hogy a New York-iak nem fogadták jól annak idején.) A darabra a Fesztivál igazgatója és művészeti vezetője, Bán Teodóra talált rá, alkalmas nyári produkció után kutatva. Hitte, hogy a megfelelő alkotói gárdával sikerre vihető.  

Az alapot a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés színész osztálya hallgatóinak hangja és színészi kvalitásai adják – és ami a képességeket illeti, nem is lehetett kétséges a kimenetel. A rendező, Harangi Mária ismerte Novák Eszter osztályát egy korábbi közös munka miatt, ezért is kérte fel őt Bán. Harangi vezetésével az alkotók alaposan átgondolva és továbbfűzve az eredeti művet, mélyre ásnak a szereplők lelkében. „Bővelkedünk hát a lélektani pillanatokban, miközben szerencsésen sikerül túllépnünk a gengszterromantikán, és a történet felvillant olyan sorsokat a páros körül – például a szülők, Clyde testvére és felesége vagy az őket üldöző rendőrök életét –, amelyek nagyon jó kapcsolódási lehetőséget jelentenek a mai nézőnek is”, mondta a napokban a Prae.hu-nak adott interjújában a rendező. A munkafolyamathoz később csatlakozott a kaposvári Csiky Gergely Színház is.

A sztorit tudhatjuk a híres filmből. A szerelmespár a nagy gazdasági világválság idején az Egyesült Államokban bankrablásokból, fosztogatásokból akar meggazdagodni, közben gyilkosságokat is elkövetnek – kilencet tulajdonítanak nekik, illetve bűnbandájuknak. Tagok voltak többek közt Buck, Clyde testvére és annak felesége, Blanche is. Valamennyiükre lecsap az igazságszolgáltatás: előbb Buck, majd a főszereplő páros a rendőri tűzerő következtében meghalnak (emlékezetes jelenet a pár garázsból való reménytelen autós kitörése), Blanche-t pedig börtönbüntetésre ítélik. A korabeli amerikai közvélemény romantizálta Bonnie-t és Clyde-ot, mint akiknek sikerült kiutat találni a szegénységből – az alkotók ennek magyarázatát is keresik a két felvonás alatt. „Nem egy végletesen átromantizált szerelmi szálat kapunk, hanem egészen közeli, intim jelenetekben boncolgatja az előadás a főszereplők lelkét, megmutatja történetük árnyoldalait, például azt, milyen nehéz volt olykor nem elhagyni a másikat”, így a rendező egy televíziós beszélgetésben.

(…)

A cikk eredetileg a Prae-n jelent meg, a szöveg folytatása is ott olvasható.

Fotó: Gergely Beatrix