A tetováltatással szembeni sztereotípiák még élnek; sokan a tetkót a „szegények ékszereként“ emlegetik, börtönre asszociálnak, vagy azt gondolják, azért tetováltatnak, mert bizonytalanok önmagukban. Esetleg unalmukban, nincs jobb dolguk. Galló Krisztina fotós barátnőmmel annak jártunk utána, valójában miért jut eszébe a nőknek, hogy véglegesen kidekorálják bőrüket, és hogy hazánkban mekkora a tetoválást viselők társadalmi elfogadottsága. BizniszfotózásraBővebben: “A tetovált lányok”
Címketár:művészet
Horror otthon
A helyszín kísérteties: a szocializmusban virágzó, mára elhagyatott Otthon áruház. Itt mutatták be a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatói diplomamunkájuk részeként a színházi előadásukat Meghíztam a sötétben, mondjuk nem címmel, az Otthon elnevezésű, lakhatási problémákat boncolgató projekt keretében, az OFF-Biennálé Budapest szervezésében. Csodálattal vegyes félelmet kelt a kies áruházbelső, melyet néhány reflektor gyéren világítBővebben: “Horror otthon”
Örülünk A Harmadik Helynek
A Harmadik Helyen jártunk, egy panorámás budai lakásban fönntartott polgári szalonban, hogy a Nyitott nappali programsorozat részeként, a nappaliban megrendezett Varázslatos játékok című zenés irodalmi esten, a magyar költészet napjának előestéjén meghallgassuk Göncz Renáta, Magyaróvári Kayamar Viktor és Garaczi László közös és összehangolt előadását. Kayamar énekes-zenész, műfaja a többszólamú improvizáció, az esten looperrel operál (aBővebben: “Örülünk A Harmadik Helynek”
Kóstolónyi Kosztolányi
A címben lévő szójátékot sajnos nem én találtam ki, csupán kicsit módosítottam; a VinoSofia által szervezett összművészeti programsorozat debütáló darabjának adták a jópofa elnevezést. És nem ez volt az egyetlen pozitívum a borkóstolással, zenével és irodalommal megtöltött Egy kóstolónyi Dezsőről szóló esten. Mindezt a slow drinking jegyében élvezhettük, vagyis ráérősen ízlelgettük az alkalomra összeválogatott borokat.Bővebben: “Kóstolónyi Kosztolányi”
Amitől Lenin kiugrik a koporsójából
Tragikus eseményektől gyakorta nem áll távol a keserédes hangulat – a lágerélettől sem. Ez innen nézve rejtélyes. Rejtői. Bohókásnak nem mondható. Hobósnak viszont igen. Legalább itt és most: helyszín a Gulág, szovjet munkatábor, ahol a virágok – ez esetben szimbolikusan kordokumentumokon alapuló történetek – Hobo stílusában nyílnak ki és száradnak el. A Nemzeti Színház ABővebben: “Amitől Lenin kiugrik a koporsójából”
Pokoli tánc
Nem feltétlen kell a Dirty Dancing című filmen felnőni, hogy tudjuk, az igazán jó tánc piszkosul szenvedélyes. A szerelmet kihívó és izgalmas eltáncolni, profiktól esztétikus is. Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix Orfeusz és Eurüdiké szerelmes drámáját olyan intenzíven mutatták be saját koreográfiájukban, hogy akaratlanul is foglalkoztatni kezdett: ők igazából egy pár? Szerintem számukra ez lehet aBővebben: “Pokoli tánc”
MEDVE, SZARVAS, TEHÉN
Enyedi Ildikó – egyebek mellett Az én XX. századom, Bűvös vadász és a Simon mágus rendezője – legújabb filmje, a Testről és lélekről a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon idén megnyerte az Arany Medvét. Kezdjük ezzel. És folytassuk így: megérdemelten. Majdnem minden jó, szép és/ vagy váratlan benne. Szerelmes filmnek például kevés valószínűtlenebb helyszíne van, mint egyBővebben: “MEDVE, SZARVAS, TEHÉN”
MIÉRT JÁRJUNK SZÍNHÁZBA?
Szenvedélyesen szeretem a színházat, ad notam Szekszárdon születtem színésznőt szerettem. A (színvonalas) színházi esték lehetnek izgalmasak, felemelőek, vidámak – de többről van szó. Miben áll ez a varázs, mi lehet az a plusz? Kérdeztem ismerőseimet, szerintük miért jó színházba járni. Zsuzsi: Mert ünneplőbe öltözteted a lelkedet. Anikó: Legalább egy kicsit lehet lazítani. Főleg, ha a darabBővebben: “MIÉRT JÁRJUNK SZÍNHÁZBA?”
KIS KÖNYVAJÁNLÓ #5 – Sára Júlia: Mamiko nappalai
Sára Júlia filmrendező első kötetét ajándékba kaptam, de bevallom, hamar a könyvespolc mélyére süllyesztettem – nem tetszett a borító. Nemrég újra a kezembe került, átfutottam a fülszövegét, és csodálkozva olvastam, hogy magyar női kortárs szerző létére nem ígéri a szokásos sanyarú nősorsok feletti szenvelgést – ez tetszett. Mintha legalábbis szentségtörés volna egy hazai írónőtől, hogyBővebben: “KIS KÖNYVAJÁNLÓ #5 – Sára Júlia: Mamiko nappalai”
NEM SIRÁJ, CSAK KIS SIRÁLY
Csehov Sirályát nem lehet megunni. Legmagasabban eddig a pontos jével írt Siráj szárnyalt, Schilling Árpád rendezésében, a Krétakör Színház előadásában – a POSZT legjobbja-díjig meg sem állt. Az akkori kritikák tájékozatlanabb szerkesztői nem győzték a szándékosan használt “j” betűket “ly”-re lyavítani. Jé, csodálkoztak, mennyi elírás! Vajon tudott egyedit nyújtani a Katona József Színház december végénBővebben: “NEM SIRÁJ, CSAK KIS SIRÁLY”
My Little Walhalla 