EFHARISTO, RHODES!

rodoszi_kikoto.jpgNem jártam még Görögországban, de vágytam saját szememmel látni a régi kultúra nyomait. Az idei nyaralástervezésnél a Héliosz napisten szerelméről, illetve Poszeidon tengeristen leányáról elnevezett szigetre, Rhodes-ra esett választásunk. A prospektus biztosított, hogy Rodosz mindenkit tárt karokkal vár. Területe és történelme miatt a Dodekanészosz-szigetcsoport legjelentősebb szigete, és azt írják: „őrzi a tradíciókat és mégis kozmopolita, tele van eldugott szépséggel, titkos partszakaszokkal, ugyanakkor a nyüzsgést kedvelők is örömüket lelik a számtalan taverna, bár és esti szórakozóhely adta lehetőségekben.” Ez a sziget központjában így is van, a repülőtértől a városig tartó térségben viszont kicsit sem városias a hangulat. Bodegák, félkész házak sora, rendezetlen területek mellett visz utunk a transzferbusszal – a dizájnos, igényes kinézetű ötcsillagos szállodakomplexumok kontrasztja errefelé látványos.

Fogyatkozik a busz létszáma, félóra múlva meglepetésünkre csak mi maradunk. Az utoljára kiszállt társaságot irigylem, mert a többi megállóhoz képest rendezettebb helyen guríthatják a hotelbejárat felé bőröndjeiket. Folytatjuk utunkat a sötétben. Öt perc sem telik el, hirtelen fényárban úszik minden; helyismeret nélkül vágom rá, hogy ez csak a sziget székhelye, egyben végpontja, Rodosz lehet. Szinte metropolisz – még Zara butik is van itt! Jól rekonstruált középkori vár köré épült óváros, a számtalan dísztárgy árustól vásári hangulat, autentikus, antik stílusú éttermek kavalkádja, tengerparti nyüzsgés, hotelrengeteg, kikötőnegyed és kaszinó garantálják a szórakoztató környezetet. Szállásunk a kaszinó mellett, közvetlenül a parton fekszik: a Cannes-i riviérát juttatja az eszembe, szerényebb kivitelben.

kilatas.JPGA Hotel Mediterranean négycsillagos. Majdnem visszamondtam a foglalását otthon, mikor szembesültem, hogy a belvároson kívüli ötcsillagos szállodák jóval olcsóbbak. De későn kapcsoltam – szerencsére. Legfelső emeleti szobánk tengerre néz, fantasztikus a panorámája, a kikötő felé is ellátni. Horgonyzó szállodahajók és teherszállítók parkolnak komótosan, a naplementében aranyosan. Szintén jó döntésnek bizonyul, hogy az ellátást csupán reggelivel kértük. Ételintoleranciára nincsenek felkészülve, viszont a közelben lévő százhúsz taverna bármelyikében degeszre tudom enni magam a minden mentes grillezett kalamáriból és tintahalból. A strand beach bárjában fedezem fel a görögdinnye-fetasajt kombót, ami méltó példája lehetne a lózunggá csépelt „egyszerű, de nagyszerű” szintagmának.

A tenger kékje képeslapra való, a víz körülbelül 24 fokos, elég hamar mélyül, de a bójáig bőven elég a táv. Napi egy oda-vissza lesz az edzésem – már, ha épp nincsenek eget verő hullámok. Minden „pazar, nagyon pazar” – ahogy a Belga énekelné. És talán a görög vendégszeretet esik legjobban. Már első nap találunk egy barátságosan kopottas külsejű – a falakat kifakult kiscicákról és a favorit hazai futballcsapatról készült fotók díszítik –, ám annál hangulatosabb kávézóként működő italmérést, ahol a tulajdonoscsalád aktuálisan beosztott tagja lesi minden kívánságunk, meg azon is túl. Az úzó és a Gin and Tonic mellé rendre kapunk házi kosztot, csak úgy. Mintha a Mamma a családi vacsorát megosztaná velünk (váltig állítom, hogy a kovászos uborka a kertből való). Van este, mikor készülünk a potyavacsira és nem tervezünk mást enni, de előfordul, hogy alig fogyasztunk valamit, nem is reméljük a jutalomfalatokat, mégis kapunk. Arra végképp nem számítunk, hogy mikor a Mamma a soros, nemcsak extra kiszolgálás a részünk, hanem búcsúzásként kedves ölelés. Ez meghat. Alig győzzük görögül megköszönni a kedvességet. „Efharisto” – nem könnyű megjegyezni a szót, néhány nap lelkes gyakorlás után tudom csak kimondani folyékonyan. Mókás a hangulat a norvég bárban is. Szintén romantikusan lepukkant, a fociszeretet is ugyanaz (a tulajdonos fiatalkorában norvég csapatban játszhatott – egyazon norvég csapatzászló a dekoráció mind a négy sarokban). A szebb napokat megélt tulaj itt is meglapogat, invitál még egy körre. Közvetlen a bár mellett finnek nyitottak konkurens kocsmát, mi azonban már letettük voksunkat – a norvég főnökúr velünk összekapaszkodva villantja meg elnöki mosolyát „szomszédjai” felé fordulva.

damszarvas.jpgMeglátogatjuk Mandraki kikötőjét, ahol velencei stílusú közigazgatási épületek látványa tárul elénk. Látható a sziget szimbóluma, a dám szarvaspár, ugyanott, ahol egykor valószínűleg az ókori világ hét csodája közt számon tartott rodoszi kolosszus állt. Az akropoliszból csodálatos kilátás nyílik a városra és a tengerpartra, az óvárosi séta alkalmával felfedezzük az UNESCO Világörökség részének nyilvánított johannita lovagnegyedet. A girbegurba utcácskák kávézásra csábítanak. Lapáttenyerű, harsány görög integetése, óbégatása, még inkább a mellette feszítő óriási arapapagáj rikácsolása rávesz minket, hogy megpihenjünk a kávézójuk előtti székeken, frissítő italokat kortyolva – mintha Gerald Durrell könyvének Spiro szereplésével színesített egyik jelentébe csöppentünk volna!

cruise.jpgFantasztikus egy hetet töltöttünk a szeptember közepi utószezonban (átlag 30 fokban) a nagyon barátságos görögöknél. A strandon, naptej kenegetés közben történt lódarázscsípés sem vetette vissza lelkesedésem, pedig a csípés helye ödémás és hólyagos lett. Jó tanács: akkor is látogassuk meg a szálloda vagy strand orvosát, ha nincsenek súlyos allergiás reakcióink, mert biztosan nem tartott volna másfél hónapig, míg a viszkető pukli felszívódik, ha időben szakavatott kezek írják fel a megfelelő kenőcsöket. Ahogy az sem von le a nyaralás értékéből, hogy hiába vártuk a hamisítatlan szirtaki zenét, valahogy mindig és mindenhonnan az Eagles slágerének jól ismert akkordjai csendültek fel – ez ám a (szám)misztika!  „Welcome to the Hotel California. Such a lovely place.” Welcome to Greece. Such a lovely place.

TRAVEL BLOG: Kefalónián mindig süt a nap

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}

Hiába a szikár sziklás környezet, lágy homokkal borított, lélegzetelállító szépségű tengerparti részeket is találunk a Görögországhoz tartozó Jón-szigetek legnagyobbikán, Kefalónián. Árnyék viszont nem sok van – ne hagyjuk otthon a szalmakalapunkat!

Ha bérlünk csónakot vagy befizetünk yachtkirándulásra, meseszép lagúnák és hegyekkel körülzárt tavak (pl. Melissani-tó) titkaiba avat be a természet. A kristálytiszta vízben búvárkodni sem kell, hogy színesebbnél színesebb tengeri élőlényeket lássunk.

A sziget kitűnő fekvésű szőlőültetvényei híressé tették a helyi fehérbort. Ha ellátogatunk egy ottani szőlőbirtokra, olívaolajos friss kenyérrel, paradicsommal és mozarellával kísérve megkóstolhatjuk az Olymposiak nektárjának is beillő, illatos nedűt. De ha inkább óvárosi hangulatra vágyunk, valamelyik dizájnos borbárban jólesik majd elkortyolni egy pohárkával.

(…)

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!