KISS, LOVE & THERAPY

18096.jpgFrancia nők dicsérete. Francia nő nem tud hibázni. Francia rendezők viszont nagyon is tudnak lapos, kiszámítható vígjátékot csinálni, bizonyíték rá az egyik kedvenc filmemet, a Vénusz szépségszalont/ Vénus beauté-t is jegyző Tonie Marshall és új rendezése, a Szex, szerelem, terápia/ Sex, Love and Therapy (Tu veux ou tu veux pas?). Mégsem beszélek le senkit, hogy megnézze, sőt! Sophie Marceau szexis mosolya, dögös szettjei és franciásan egzaltált karaktere, Judith simán megér másfél óra moziban csücsülést (az obligát popcorn viszont indokolt). Sokszor morfondírozom irigyen, mi lehet a francia nő titka, itt a blogon is szóba hoztam már, a film további támpontokat ad a megfejtéshez.

 

Judith-et kirúgják munkahelyéről, mert értékesítés közben minden férfiügyfelével kikezd, de nem marad sokáig munka nélkül egy megüresedett terapeuta-gyakornoki állásnak köszönhetően: pszichológuspár tagjaként kell segítenie magánéleti zsákutcákba került párokat. Igen, én is dolgoztam már férfiakkal párban mondja csücsörítve az állásinterjún. A feladatot remek érzékkel és érzékiséggel végzi, amire főnöke, egyben a terapeutapáros másik tagja, Lambert (Patrick Bruel) azonnal felfigyel. szandal.jpgIlletve, már ismeretlenül is figyelte őt a liftnél, pontosabban fekete ceruzaszoknyás fenekét, amint lehajolt, hogy kitört tűsarkú szandálját megigazítsa. (A kitört magas sarokról mindig beugrik a Mentos reklámja korunk talpraesett lányáról, akinek szintén leválik a cipősarka, mire kínjában bekap egy mentolos rágócukorkát, és rögvest eszébe jut a mentőötlet: letöri a másik sarkat is, majd vidáman tovatipeg újdonsült balerinacipőjében.) Egyébként a szandi nekem is kéne: szép, zöld, bokapántos, nem túl magas, nem alacsony, mint egy táncos cipő (ld. a képet) pont jó, és olyan franciás!

sophie_patrick.jpgVoulez-vous coucher avec moi? Lambert szintén szexfüggő, épp elvonón van, a sors fintoraként maga is csoportterápiára kényszerül, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljon az egyéjszakás vagy még rövidebb kalandokkal. Ehhez teljes önmegtartóztatást fogad egy mosodás fickó előtt. Kerüli a kísértéseket, Judith szexmániás manővereit is nagy erőkkel veri vissza. Lambert: Szalad egy szem a harisnyáján! Judith: Mutatja Önnek az utat. Kész tehát a vígjáték-klisé, a visszájára fordított macska-egér játék, hogy a végén egymás karjaiba omoljanak. Hogy nem omlanak le a falak?! (Képen a párterapeuta pár, Patrick Bruel et Sophie Marceau.)

sophie-marceau-575693174.jpgA filmet a csúcspont menti meg, amikor Judith képzelete nem a szokásos pasivetkőztetős jeleneteit vetíti elénk, hanem állatjelmezben láttatja a férfiakat egy bárban, ahol szomorúan elegyedik szóba egy, a francia moziban már megszokott, szimpatikus, megmondóemberként beugró öregúrral. Másfelől Mademoiselle Marceau-nak tökéletesen áll ez a szerep. Még mindig bomba az alakja, haja kacéran arcába hull, száját utánozhatatlanul tudja biggyeszteni, az utcán pedig úgy vonul, hogy nem lehet nem utána bámulni  – igazi femme fatale

BRIÓS KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK

kavezo_terasz.jpgPárizst azért is imádom, mert tele van reggeliző hellyel. A franciák szeretnek már korán beülni, akarom mondani, kiülni. Mínuszban is arccal az utcának kitartóan fagyoskodnak az egymás melletti székeiken (a nálunk egyre elterjedtebb kültéri hősugárzó szóba sem jöhet). Sosem felejtek el egy üdítően friss reggelit a Sacré Coeur valamelyik kis kávézója teraszán, ahol pain au chocolat-t és jus d’orange-t fogyasztva a francia Elle-t lapozgattam nagy kényelmesen. Emlékszem Sarah Jessica Parker hiper sikkes ruhakombinációira és a 24 egyik női szereplőjéről, Kim Raverről szóló cikkre. Mindig így kéne kezdeni a napot aztán ide nekem az oroszlánt is!

ekszerdoboz.jpgTök jó, hogy Magyarországon kezd divatba jönni az éttermi reggeli, korábban nyomát sem láttam. Talán a munkareggelikkel kezdődött, azután kóstolót kaptunk a Briósból, és minden megváltozott.

A helyet Judit barátnőm mutatta meg, kábé két éve oda beszéltünk meg találkát. Időnként egy csésze teával, croissant-nal plusz a laptopjával ott indítja a munkát. Először semmi extra érzés, csak megállapítottam, hogy egész jó, van kisugárzása (képen a csillárja délelőtti napsütésben), és nini, kaptam fel fejem az étlapot olvasva, 8-20-ig reggeli. Hogy mik vannak! Elmondom.

nagyoknak.jpgVan például rengeteg szendvics: melegszendó, bagel, ciabatta meg focaccia, croque madame/ croque monsieur (ráadásul lazacos!) és quesadilla. Továbbá tojásos fogások, kedvencem az egyszerűségében nagyszerű lágy tojás pirítós csíkokkal, Président vajjal, zöld teával (ld. fotón a romok). Briós for president! (Bár brióst, érdekes mód, pont nem kapni.) Haladó szintre merészkedve a reggelit továbbgondoljuk, itt nyithatunk az angol brunch, a breakfast & lunch kombinációja, más néven a villásreggeli felé mondjuk egy kiadós club szendviccsel.

 

kicsik.jpgA gyerekekre is gondoltak, íme, az étlap kicsiknek. Nem csak gyermekmenüvel várják a családosokat, hanem egy gyereksarok is befigyel, a szülőknek “megfigyelő” kanapéval. Hát nem szuper? Újabban minden kisgyerekes barinőmet idehívom, ők meg odavannak. Kutyák is bejöhetnek, meg malacok. Utóbbi aranyos marcipán formában (képen).

 

malacok.jpgEgyre többször nézek be ebbe a kis ékszerdobozba, ahol kedves kiszolgálás, no meg hamisítatlan Pozsonyi úti hangulat fogad. A végére még egy jó tanács: ha arra jársz, ne hagyd ki a frissítő smoothie-t uborkával és spenóttal. Ott találkozunk! Kezemben zöld varázsital.

Cím: 1137 Budapest, Pozsonyi út 16.

 

 Update: Itt a kikelet, itt ki is lehet ülni a teraszra!

LES PETITES FOLIES BERGERE

bea_es_mate.JPGBea és a fia, Máté (a képen) több, mint huszonöt éve élnek Londonban. Imádják, vég nélkül tudnak mesélni a városról, mégis egy párizsi sztori fogott meg legjobban, ami Beával történt lány korában. Édesapja, Csatár Imre, a hajdani Magyar Nemzet publicistája, munkája miatt sokat utazgatott a világban, néha elkísérte lánya. Egyszer Párizsban felkeresték Imre ottani ismerősét, a magyar származású Michel Gyarmathyt, aki 1933-ban, jóval a holokauszt előtt emigrált, majd nem sokkal később a legrégibb, legnevezetesebb francia revüszínházat, a Folies Bergère-t vezette, és akiről az járta, szállást ad magyaroknak pár éjszakára. Gyarmathy egyébként nem csak igazgatója, de grafikusa, díszlet- és jelmeztervezője, rendezője, művészeti igazgatója, részvénytulajdonosa is lett a varietének, sőt, mint botcsinálta rímfaragó, versek is maradtak utána.

michel_gyarmathy.JPG

Rokon nap van ma Gyarmaton

Kocsin jönnek nem vonaton.

Kesziről meg Leszenyéről

Bodonyból meg Terenyéről.

Csurgóról meg Ipolynyékről

Túrósderklik Nagynénémtől.

(Családi összejövetel, részlet) (A képen Monsieur Michel.)

fille.jpgBea csodálkozott a mulató feletti szálláson folyó ledér életen, hogy a táncosnők neglizsében rohangáltak, kuncsaftokat fogadtak, incselkedőn rá kacsintottak stb. Egy férfi, kedveskedni akarván a házigazdának, megjegyezte az öltözői folyosón félmeztelenül szaladgáló nők láttán, mennyire jó lehet Gyarmathynak, hogy nap mint nap ezt látja nem tudván, hogy az öregurat a lányok hidegen hagyják.

Beát, ahogy meséli, nagyon meghatotta vendéglátójuk gáláns viselkedése, hogy az őt meglátogató magyaroknak a kezébe nyomott egy-egy belépőjegyet az aznap esti előadásra. Pedig az igazgatása alatt aranykorát ünneplő színház jegyei aranyárban voltak. Tanúja volt, mikor egy szegény fickó suttogva megkérdezte, nem kérhetné-e a jegy értékét pénzben. De, válaszolta gondolkodás nélkül Gyarmathy.

A Folies Bergère őrületes hely volt: 1882-ben Edouard Manet itt festette meg utolsó remekét, A Folies Bergère bárja/ Un bar aux Folies Bergère címűt (központi alakja az italokat felszolgáló csinos kisasszony, arcán szomorúság, alakja egy férfi vendéggel együtt visszatükröződik mögötte a tükörfalon, háttérben tarka vendégsereg a mulatozás ellenére a magányt juttatja eszünkbe), 1870 körül itt kapott ihletet Guy de Maupassant a Szép fiúhoz/ Bel Ami-hoz, a századforduló környékén fellépett a közönségnek Charlie Chaplin, a 30-as évek derekán a deszkákon táncolt a ragyogó Josephine Baker (ld. Woody Allen Éjfélkor Párizsban/ Midnight in Paris filmjét), Jean Gabin pedig ezen a színpadon énekelt utoljára, nem sokkal a halála előtt.

manet.jpgA revüszínház (32 Rue Richer, 75009 Paris, France) ma is működik, ám a tehetséges Monsieur Gyarmathy után (1933-1992 között dolgozott ott) már nem volt ugyanaz. Hiába frissült, alakult át teljesen a repertoár, a régi hírnév, renomé azóta sem tért vissza. 

 

 

 

 

KIS PASTA, KIS SAJT, KIS TOKAJI ASZÚ, KIS GERBEAUD

beatrice_alberto_1410159595.JPG_2048x1536

Olaszország-Magyarország viszonylat: Beatrice budai úrilány, hozzáment Alberto olasz költőhöz, Lukács György fordítójához. Rómában laknak, Firenzében a magyar tanszék professzor asszonya, de sokszor jön haza, van lakása a Radnóti Miklós utcában. Gyakran kíséri férje, aki imádja Magyarországot, csak az zavarja, hogy vásárlásnál az eladók, pénztárosok minden alkalommal türelmetlenül és egyre hangosabban kiabálnak neki érthetetlen magyar szavakat. Most is Budapesten vannak: Beatrice dolgozik, Alberto vakációzik, stipi-stopi, én majd Római vakációt szeretnék, de vissza a jelenbe! Vacsorázunk olasz módra. Pasta chuta, Beatrice specialitása: paradicsomos-fokhagymás, fűszeres-csípős penne (al dente). Hozzá vino rosso, ami esetünkben testes Bordeaux-i vörös bor. Az én sokputtonyos Tokaji aszú adu ászomat a desszerthez tartogatjuk. Előtte még sajttál terem, amiről Albertónak beugrik egy sztori.

Franciaország-Németország viszonylat: Hallotta, hogy Strasbourgban, a katedrális melletti parkoló fabódéjában szolgáló francia őr, akitől hosszú évek óta kérnek útbaigazítást a német turisták, merre van a Münster (németül a katedrális), mindig vehemensen az érdeklődő orra alá tart egy jókora Münstert, az egyik legfinomabb elzászi sajtot, aztán sértetten elfordul. A híres francia büszkeséggel és gőggel. Alberto mint mondja szintén próbára tette az őrt, ő sem járt másképp, a mendemonda igaz.

Franciaország-Magyarország viszonylat: Na de nekünk sem kell a szomszédos Ausztriába menni egy kis virtusért, öntudatért. Desszertnek bio gerbeaud-t eszünk (attól bio, hogy nincs benne cukor, csak a házi lekvár édessége), kibontjuk az aszút, kérdem Albertót, kóstolta-e már. Nem kóstolta! Csodálkozom, hogy kerülhette el, mikor ha valami nagyon magyar, az a bor. Lehűt, amikor közli, szerinte a világon nem jegyzik annyira a magyar bort, mint gondolom. Hogy akkor már az ausztrál! Ausztrál!!! Na, azt viszont én nem jegyzem.

Magyarország-Olaszország viszonylat: Teszek még egy kísérletet, hogy megértessem vele, ez az ország a világ közepe, már az ókorban is az volt, a Római Birodalom smafu, a magyarok igazából sumerek és a babiloni uralkodó szintén magyar volt: Nabucodonosor (Nabu-kudurri-usur) = Ne bolondozzon az úr! Beatrice lefordítja olaszra. Nevetünk. Ez van olyan jó poén, mint hogy az ausztrál bor jobb. 

A képen Beatrice a sumer-magyar elméletet mutatja Albertónak. 

MY LITTLE PARIS #3

LA CUISINE

best_western.jpgA reptérről metrózunk a Place Monge-ig, ahol az utcanév egyezés miatt a szállodát sejtjük. Méghozzá jól. Csak átmegyünk a másik oldalra, és a Best Western Quartier Latin*** bejáratába ütközünk igaz hát, hogy a párizsi metrónak minden utcasarkon van megállója. Húgommal bevackolunk egy modern mini szobába. Persze nem lepődöm meg, jól tudom, Párizsban olyan sokan élnek (nagyjából, mint Magyarország teljes lakossága), kevés a hely, minden szállodai szoba ekkorka vagy még kisebb. Ahogyan az éttermek is szűkösek, szorosan egymás mellett sorakoznak a kisasztalok, amiket a létszámnak megfelelően könnyedén ide-oda tologatnak, mintha sakkfigurák volnának. A franciák fesztelenül esznek idegenek közvetlen közelében, akár egyedül is.

leon.JPGMagában ebédelő, divatos párizsi lány mellé kapunk helyet a legnépszerűbb belga gyorsétterem lánc, a Léon Boulevard des Italiens-en lévő éttermében. Imádom a helyet, nagyon hangulatos, fával és zöld elemekkel van díszítve, mintha egy régebbi kávéházi csarnokban lennénk. De nem a kinézet a lényeg, hanem a kagylók, a mennyei kagylótálak, lábasban felszolgálva (en cocotte). Szolgálatkész pincér tolja ki az asztalkát, hogy beférjek, mellettünk a bájos lány mosolyogva köszön, majd azonnal érkezik az étlap egy kancsó víz és egy citromos lével töltött kézmosó tálka kíséretében. A kagylót kézzel szokás enni, én úgy csinálom, hogy egyet kiszuperálok, és annak héjával csippentem ki a többit, mintha csipeszt használnék. Étlapolvasás közben tobzódom a kagylós specialitásokban, amiket chips körettel kell érteni. Sajnos húgom hallani sem akar róluk, kiválasztja az egyetlen csirkéből készült ételt, (az én favoritom a képen: Les moules à la Provençale. Annyira odavagyok érte, hogy mire eszembe jut, fotóznom kéne, már nagy részét meg is ettem. Óriási halmot képzeljetek a lábasba, a másik képen a kagylóhéjak mennyiségéből ki tudjátok következtetni. Egy héjat a húgom tett bele, szörnyülködő grimasz közepette sopánkodva, hogy milyen nyúlós állaga van a kagylónak.)leon_kagylohej.JPG

Egyébként még az utazás előtt alkut kötöttünk: csak egy, szerinte ehetetlen szerintem ínyenc ételeket kínáló kajáldában eszünk. Ezért maradt ki többek közt a Roger la Grenouille, ahol békacombot lehet ropogtatni. (Javaslom, aki a Latin negyedben turistáskodik, térjen be: kitér a hitéből, ha megkóstolja az überfranciás fogást, a Cuisses de Grenouilles à la Provençale-t. És ha-már-lúd-legyen-kövér alapon, a csiga se maradjon le, vagyis, ki!)

A következő étkezéskor tiszta erőből a húgomnak szeretnék kedvezni, ezért választok egy McDonald’s-ot, vagy ahogy a helyiek nevezik, McDo-t. De nem ám akármelyiket! A franciák sokáig ellenálltak, hogy holmi gyorsétterem éktelenkedjék drága Champs Élysées-jükön, de akkora volt a multi-nyomás, hogy végül beadták a derekukat azzal a feltétellel, hogy itt legyen a világon az egyetlen olyan meki, aminek nem sárga az “M” logója. Hanem arany! Mint jó tinédzserhez illik, húgom odáig van, mikor elmesélem a sztorit, alig várja, hogy örömét egy hamburgerbe fojtsa. Az a tervünk, hogy összehasonlítjuk a hazai Big Mac-et a franciával. Erről beugrik a Pulp Fiction (Ponyvaregény) egyik emlékezetes jelenete:

francia_hagymaleves.JPGKocsiban, egy amerikai McDrive felé tartva. Jules: “…és hogy hívják a Big Mac-et a franciák?” Vincent: “A Big Mac az Big Mac, csak náluk LE Big Mac.” Jules (nevet): ” LE Big Mac. Ne bassz ki!”

Megkóstoljuk a híres francia hagymalevest is egy tradicionális vendéglőben, az Au pied de Cochon-ban (A szerncsemalac nyomában), a Marais negyedben. Azt kell tudni a levesről, hogy teljesen máshogy készül, mint ahogy mi magyarok megszoktuk, mert nem krémleves, ellenben sok kenyeret süllyesztenek el benne és rengeteg reszelt sajt van az ő tetején. (A képen a Soupe à l’Oignon “Tradition” egy szerencsehozó tányérban.)

 

 

macaron.JPGA végére marad a desszert, életem legdrágább (20 EUR/ sütemény!) édesség-élménye. De megérte! Húgommal álmélkodunk a híres kávéház, a Les deux Magots cirádás, aranyozott, 19. századot idéző enteriörjén – idejártak annak idején a nagy írók is, na meg a szomszédos Café de Flore-ba -, de főleg a kihozott franciás sütiben gyönyörködünk, az extra macaronban (a képen “Ő” van). Nagyobb, mint gondolom, és nem csak hogy mézédes málnaszemekkel van tele, még kellemesen rózsaízű is a tetején ékeskedő harmatos szirom nem csak dísz. Figyelem, senki ne hagyja ki!

 

 

nelli_cipoje.JPG Húgomnak ez a program lett az egyik kedvenc párizsi emléke, szoros versenyben új Nike cipőjével, ami, elmondása szerint, kizárólag Párizsban kapható. (Íme.)

(Most mondja, hogy még ezek is a kedvencei: Eiffel-torony, Louvre, Notre-Dame, Opera, háztetők, a helyi vörösbor…a sajtszag viszont NEM!

Köszi az utat, Nelli! :)*

 

Itt a párizsi élményeim 1. része.

Itt pedig a 2. rész.

Barcelonában is jártam:

My little Barcelona 1

My little Barcelona 2

MY LITTLE PARIS #2

LA CULTURE

place_monge.JPGA nélkülözhetetlen párizsi metrót használva, már a peronon ráhangolódhatsz a kultúrára. (A képen a Place Monge megállóban A hattyúk tava balett óriásplakátja, aranyozott rámában.) A Louvre-ba ajánlatos nyitásra menni, hogy kiállva a kígyózó sort, időben kezdhessünk nézelődni Európa egyik csúcsmúzeumában. Az impozáns épületegyüttes súlyos idézetek a történelemből, hangulata ódon és misztikus, mintha bármikor szembejöhetne a Louvre fantomja. Ha így járnánk, saját érdekünkben köszöntsük illedelmesen. A bejárat, a híres piramis (Pyramide) remekbe készült modern ellensúly, eszünkbe juttatja, hogy itt és most vagyunk.

louvre_kivul.JPG

A franciák ízléssel ötvözik a régit és az újat városépítészetükben, gazdagítva a várost, gondoljunk csak a Pompidou-központra, de az Eiffel-toronyra is, mely modernitásával hatalmas felháborodást keltett a maga idejében. A piramisnak is meg kellett küzdenie az életben maradásért, annyira nem odaillőnek gondolták sokan, ma pedig már nincs az a Louvre-ról készült fotó, amin ne szerepelne (az enyémen is látszik).

ufos_festmeny.JPGElőször mindig kedvencemhez, Antonio Campi: Jelenetek a Passióból/ Scenès de la Passion című festményéhez zarándokolok az itáliai reneszánsz festők szekciójában. Egyrészt csodálom a képet, másrészt azt találgatom, mi a csoda lehet az a repülő aranyképződmény a jobb fölső sarokban. Kirívó és meghökkentő (eredetibehaeven.jpgn persze jobban kijön). Ki tudja, mi az? 

(A képen a kérdéses részlet nagyítva.)

 

mona_lisa.JPG

Aztán szaladás Mona Lisa-hoz. Tényleg nagyon kicsi, lefotózni is nehéz, akkora a tolongás néhány fül vagy váll folyton belelóg. További kötelezők: váll nélküli (füle azért van!) Milói Vénusz/ Venus de Milo, Szárnyas Niké/ Nike de Samothrace, Szfinx/ Sphinx. Ezek a múzeum közhelyei, de nem lehet nem megnézni újra meg újra. 

 

 

 

miloi_venusz.JPG

A művészetek után kell egy kis lazítás, de nem a lábaknak, mert utunk a Les Halles bevásárlóhely felé vezet. Boltból ki-boltba be ezt sokszor ismétlem, míg meghökkenve fel nem kapom a fejem egy első pillanatra oda nem illő látványra: nahát, könyvtár!

 

 

 

 

 

cinemalib.jpg

De milyen? Elsőre szórakozóhelynek gondolom, de hamar leesik fürtökben lógnak bent az emberek, olvasó pozícióban, ami les_halles_konyvtar.jpgdiszkóban azért szokatlan volna. Pink, trendi és high-tech. A színezett üvegfalon át mindent rózsaszínben látok. Nálunk miért nem ilyenek a felújított könyvtárak? Helyette régi írók könyvei pihennek poros polcokon.

A franciáknál a mozizás is más. Nincsenek plázák, a mozik kint maradtak az utcán, köszönik, jól vannak, egymás mellett sokan megférnek, a bejáratoknál óriási a tolongás, a filmplakátok nagyok és hívogatóak. Engem különösen csábít az egyik: a Grand Hotel Budapestre szívesen beülnék, csomó jó amerikai színész játszik benne, ám otthon már elígérkeztem rá.

rubik_erno.JPGTeljesen elfáradva dőlök le szállodai szobámban, tévézéssel adva aznapra egy utolsó löketet a kultúrának. Francia híradó, benne váratlanul újabb magyar vonatkozás: Rubik Ernő beszél a bűvös kocka 40 éves születésnapja okán (ld. képen).

Jó estét, Paris! Bon soir, Budapest!

 

Folyt.köv. 

 

Itt a párizsi élményeim 1. része.

Itt pedig a 3. rész.

Barcelonában is jártam:

My little Barcelona 1

My little Barcelona 2

MY LITTLE PARIS #1

utazas.jpgKedvenc városom Párizs. Hogy miért, kiderül pár részes útinaplómból: közelmúltbeli utazásomról mesélek. Lesz divat, kultúra, gasztronómia és sok más  meglátod, majdnem olyan jó hely, mint Walhalla.

Bon voyage!

 

 

 

LA MODE

la_fayette_plakat.JPGHa Párizsban jársz, először vegyél 10 db-os gyűjtőjegyet (carnet), majd metrózz az Opéra-ig. Már a föld alatt megcsap, nemcsak az összehasonlíthatatlan francia metrószél és életérzés, de a divat szele is, meg persze az elmaradhatatlan “underground” zene. A világ legrégibb, leghíresebb, legpuccosabb áruháza, a Lafayette minden évben készít egy, az aktuális jelszavát reklámozó plakátot, messziről azonosítható stílusban és tipográfiával. Alig vártam, hogy lássam az ideit a metróban, és nem csalódtam, vidáman, franciásan hirdeti a leárazásokat: soldissimes (a képen). Shopping!

 

opera.JPGA szerelvényből kiszállva, a labirintusból kiszabadulva, a csapóajtókon átverekedve, nagyon nem mindegy, hol törsz felszínre. Ha megtalálod az Opéra feljárót, és mit sem sejtve följössz, nem látsz magad előtt mást, mint két forgalmas boulevard-t. De semmi vész, csak nézz hátra, és le leszel nyűgözve: orrod előtt a pompás Opera, monumentálisan és aranyozottan ragyogva. (A képen az Opéra, a megénekelt feljáróval.)

Ha pedig kigyönyörködted magad, elkészítetted az obligát fotókat, már jöhetnek is a nagyáruházak. Megkerülve az épületet, hátul mindjárt kettőt látsz, mármint két Grands Magazins-t: a Printemps-t és ama bizonyos Galeries Lafayette-et.

la_fayette_kivul.JPGFranciaországban, a belvárosokban szerencsére nincsenek kimondott bevásárlóközpontok. “Nagyáruházak” vannak és egy-két pláza-utánzat: esetünkben a Les Halles, egy földalatti óriásbunkerhez hasonló indusztriális objektum, ahol, kis túlzással, sarkokban eldugva, folyosók végében bujkálnak a világmárkák üzletei.

A Lafayette bejáratánál tartottunk (ld. képet). Kiegyenesedik, hasat behúz, mellet kifeszít, belép. Mint Alice Csodaországban. Csillogó luxusmárkák mindenütt, főleg franciák: Chanel, Chloé, Gucci, Gaultier, Givenchy, Dior, Kenzo, Lanvin, Lancôme, Louboutin, Louis Vuitton, stb.

la_fayette_belul.JPG

Csak kisebb relikviák vásárlására ajánlom a helyet amit a pénztárca még elbír. Én harisnyát, kesztyűt vagy hajcsatot vettem eddig, amikhez mindig járt egy legalább kétszer annyit érő ajándéktermék, na meg a must have lafayettes zacsi. A franciák ezt hívnák bon marché-nak, ami nem csak jó vásárt jelent, hanem így nevezik az egyik helyi csemegeláncot is.  Persze nézelődni se felejtsünk el, beleértve a belsőépítészetet, kupolástul. (A képen látszik, olyan, mint egy díszes nézőtér.)

Hasznos, ha keresünk az infopultnál metróvonalas várostérképet könnyen kiszúrható az áruház kicsinyített plakátjáról a borítón. Közben stíröljük a párizsi nőket, és próbáljuk megfejteni, mi lehet a titkuk. Mitől ilyen karcsúak, stílusosak, sikkesek? Karcsúak, mert hosszan és gyorsan tipegnek a városban (számos metróátszállónál sokat kell gyalogolni), meg persze kalóriaszegény francia ételeket esznek. Stílusosak, mert ahogy senki más, olyan lazán, természetesen tudják viselni a legképtelenebb szettet is. És azért sikkesek, mert karcsúak, stílusosak és jól, olykor szokatlan merészséggel használnak kiegészítőket az általában egyszerű, de tuti minőségű cuccaikon (példa Carla Bruni, de sajnos ő nem jött szembe). Hozzáteszem, a férfiak is divatosan öltözködnek, gyakran elegánsak (a képen az ex first lady mellett álló férje jól példázza).carla_bruni.jpg

Nem volna teljes a divatmustra, ha nem beszélnék a Champs Échamps_elysees.JPGlysées csili-vili vitrineiről, ahol a szép ruhákon túl, még autócsodák is helyet kapnak, vagy a Place des Vosges haute couture kirakatairól, ahol a legnevesebb divattervezők kreációi ejtenek ámulatba.

Remélem, kétséget kizáróan sikerült bizonyítanom a közhely-tételt: Párizs a divat fővárosa.

 

 

minelli_cipo.JPGVoilà, a szerzeményem, egy kényelmes és szépséges Minelli-szandál. Francia cipőmárka, elérhető áron. (Van párja is. 🙂

Itt a párizsi élményeim 2. része.

Itt pedig a 3. rész.

 

Barcelonában is jártam:

My little Barcelona 1

My little Barcelona 2