PERRY MASON ÚJ ESETE

Perry Mason karaktere ifjúságom nagy kedvence, imádtam olvasni szüleim Erle Stanley Gardner-krimijeit. Elképzeltem az acélos tekintetű védőügyvédet, odaadó, csinos titkárnőjét, a paprikás hangulatú tárgyalótermi szócsatákat és a háttérként szolgáló kopottas fényben pompázó, 30-as évek Los Angeles-ét. A könnyed romlottság, az ökölharcokban is kiváló, „magányos harcos” detektívfigura kellemes hangulatot varázsoltak a szobámba. Magasan van a léc – ezért volt bennem némi félsz, mikor már egy másik szobámban leültem nézni (a) Perry Masont. Nem előzmény nélküli az HBO új sorozata, hiszen 1957 és 1966 között óriási sikerrel futott az Egyesült Államokban egy azonos című széria, a marcona külsejű Raymond Burr főszereplésével. Lássuk, mit ígérnek az alkotók a bevezető résszel!

Látványos, hátborzongató a kezdés: zsaroló libegőn hagy egy csecsemőt, és a szülők abból a szobából futnak ki gyerekükért a jármű után, amelyik ablaka előtt az közlekedik. Az izgalmas és kapkodó sötét képsorokon máris megvillan a korhű díszlet, az éjjel is nyüzsgő város képe. Az eset természetesen Masoné lesz, addig azonban bepillantást nyerünk szegényes, lepukkant életébe; nappalait a városban tölti munkakereséssel, éjszakára hazatér a szüleitől örökölt tehenészfarmjára (ami végképp értéktelen a közvetlen szomszédságban sétarepülést kínáló reptér miatt). Amazonnak beillő szomszéd hölggyel folytat viszonyt, ami inkább a macsós énjét domborítja ki, mintsem a hősszerelmesét. A trailer szerint eredettörténetet kapunk, vagyis azt fogjuk megismerni, hogyan válik Mason lecsúszott alakból keresett és hírhedt ügyvéddé. Jelenleg válaszút előtt áll hősünk, és ezt egy bűnöző szájából is halljuk, amikor épp leckézteti: összeszedi-e magát vagy megmarad kisstílű zugügyvédnek.

A nyitóepizód hozza a Gardner-könyvek stílusát: Mason magányos, puritán ízlésű, vagány fazon (a menő nyomozóknál elmaradhatatlan fehér atlétában is feszít), aki azért elég kíváncsi ahhoz, hogy az események sodrásában legyen, fényképezőgéppel a kezében.  Matthew Rhys külsője passzol, jól áll neki a kalap, álmodozó tekintetén nehéz kiigazodni. Felbukkan mellette a bájos Miss Della Street (Juliet Rylance), sajnálom azonban, hogy a titkárnő nem kihívóbb (és a fejemben szőkén maradt meg), ugyanakkor Drake nyomozót is hiányolom. De például kapásból feltűnik egy olcsó garniszálló, ami tipikusan a Mason-regények sajátja. Vannak persze nagyobb különbségek: legkevésbé odaillő, hogy Mason apaként kiszolgáltatott az exnek, ezen a ponton pedig sebezhető. Előttem úgy él hősünk, mint aki teljesen független, semmi sem befolyásolhatja vagy gyengítheti.

Tetszik Terence Blanchard zenei aláfestése, ez általában csak néhány ismétlődő, fülbemászó akkord, mégis jócskán hozzátesz a megálmodott atmoszférához, mely zord, noáros (kissé túl sötét) és megegyezik azzal, amilyennek az ígéretes korszak ígéretes országának ígéretes, de korántsem angyali városát elképzeljük. Reménykedünk, hogy a sorozat is beváltja a hozzáfűzött reményeket. Kiss Walhalla pontszáma: 7,3/10 (IMDb: 7,3/10)

Egyetértesz velem? Te is mondd el a véleményed!

KIS KÖNYVAJÁNLÓ 6 – Ez a történet elég szokatlan ahhoz, hogy érdekeljen téged

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}

Végy egy acélos tekintetű védőügyvédet, adj hozzá egy odaadó, csinos titkárnőt, keverj bele egy nyakigláb, mogorva detektívet, törj borsot egy Hamilton Burger (összeolvasva: hamburger) nevű helyettes államügyész orra alá, fűszerezd paprikás hangulatú tárgyalótermi szócsatákkal, süss ki megszámlálhatatlan „esetet” és tégy mellé egy Guinness-rekordot – kész is van Erle Stanley Gardner sikerének receptje. Egy-egy krimije kitűnő limonádé lehet a nyárra.

Gardner javában büntető ügyvédként praktizált a 30-as évek elején, amikor bűnügyi sztorikat kezdett publikálni amerikai magazinokban. A korabeli lájkokon meg persze a gazdasági válság ellenére is tetemes honoráriumán felbuzdulva (állítólag évi húszezer dollárt keresett), nemsokára kirukkolt első könyvével, A bársony karmok esetével (The Case of the Velvet Claws). Aztán írt még vagy 120 regényt. Legtöbbjük főhőse, egyben legnépszerűbb hőse, Perry Mason, a sármos, jóképű, keményöklű Los Angeles-i ügyvéd, aki csavaros logikával és alkalomadtán egy jól irányzott balhoroggal oldja meg ügyeit, angolul kínosan alliteráló „eset” címet viselő regényeiben (pl. The Case of Lucky Legs, The Case of the Caretaker’s Cat, The Case of the Shoplifter’s Shoe stb.). Gardner munkakedvének és bestsellereinek köszönhetően, eladott könyveinek számával Guinness-rekordot döntött, Magyarországon mégsem lett annyira ismert, manapság meg pláne nem tudják hova tenni – a kiadások régiek, nyelvezetük poros, nincs is minden regénye lefordítva. Nekem mégis az esetem valamennyi Perry Mason-történet, könyvespolcomon szép számmal sorakoznak a sárga Albatrosz-sorozatban és a Fekete Könyvek kiadásaiban (ld. fotó). (…)

Hogy melyik regényét ajánlom kezdésnek? A félszemű tanú esete jó lesz.

A teljes cikk három éve jelent meg itt, a Librarius-on. Ez volt életem első kulturális portálon publikált írása!