Kayamar énekes-zenész, műfaja a többszólamú improvizáció, az esten looperrel operál (a szójátékokra még kitérek). A looper-pedál szintetizátorra hasonlít, de kisebb eszköz, melyre különböző hangokat lehet fölvenni. A felvétel végtelenítetten, szólamokként visszajátszva aláfestés lehet énekléshez. Kayamar egyik alkalommal a mókás hangzású „dömper” szót is rögzíti, ezzel kísérve magát és lírai szoprán partnernőjét. Hallása és hangi kvalitásai különlegesek. „Nemcsak abszolút, hanem Herz-hallása is van. Ezt a ritka adottságát felhasználva igazi zenei kaméleonná vált, millió hangszín létrehozására képes, több mint öt oktávos hangterjedelme révén bármilyen szólamot elénekel a legmélyebb kontrabasszustól a kontratenorig”, olvasható róla a rendezvény beharangozójában. Halljuk felépülni a számokat szájjal kiadható hangokból, a végeredmény eléri a zenekari hangzást – ez sokadszorra is bravúrosnak tetszik. Mindezt jól kiegészíti Göncz Renáta csengőhangú éneklése. Közös játékukkal simán lehetnének egy tehetségkutató döntős versenyzői, ráadásul Garaczi próza- és versrészleteivel még biztosabb lenne az első hely. Ám ez itt A Harmadik Hely, ne szaladjunk előre!
Garaczi először a Hasítás című, legújabb prózakötetéből olvas fel egy vicces passzust. Irodalmi rendezvényeken ritkán tapasztalható derültség lesz úrrá a közönségen, például ilyen soroktól:
Ekkoriban történik, hogy Kamilla egyik pillanatról a másikra vega lesz. Este hét óra tizennégykor még nem vega, hét óra tizenötkor már az. (…) Fél hétkor érek haza a könyvtárból, készülő vacsora illata fogad, (…). Kamilla meséli, hogy mikor a hentestől hazaérve kibontotta a csomagot, azt látta, hogy a csirke fejét betuszkolták a fenekébe, mintha a csirke meg akarta volna nézni magát belülről, és addig nyújtózkodott, míg elszakadt a nyaka, és bent maradt önmagában. Annál finomabb lesz, vigasztalom, de ez valahogy úgy hangzik, anál finomabb. A baljós jelek dacára meg se fordul a fejemben, hogy Kamilla nem vacsorát készít, hanem valami egészen mást, nem bazsalikomos csirke lesz, hanem megtérés.
A szójátékról elmélkedik az író, miszerint helye van a literatúrában, még akkor is, ha sokak szerint az irodalmi minőségnek nem sajátja. „Csak nem mindegy, milyen csavarokat használunk közben”, mondja. És megnyugtató, hogy erre vonatkozó dilemmámban – vagyis, hogy érdemes-e „szójátszani” írás közben – vele érthetek egyet.
A cikk eredetileg a Prae-n jelent meg, a folytatás is itt olvasható.
(Fotó: Huszár András)
My Little Walhalla 