Mindjárt találkozásunk elején bizonyította Kósa Erika, hogy nem véletlenül híres magas érzelmi intelligenciájáról. Feszengve ülök le mellé interjút készíteni, ő egyből észreveszi zavaromat, óvatosan rákérdez az okára. Elmondom, hogy útközben felszaladt középen egy szem a harisnyanadrágomon, kínosan érzem magam miatta. Mire fölpattan, íróasztala fiókjából elővesz egy csomag új harisnyát, és átadja, hogy a mosdóban kicserélhessem. Immár megnyugodva fogok bele a beszélgetésbe.
Mozgalmat indított, hogy felhívja a figyelmet az érzelmi intelligenciára, konferenciákon előadást tart a témáról és az akadémiáján is hangsúlyos az EQ-képzés. Miért fontos Önnek ez a misszió?
Pedagógusként nyolc évig kicsikkel foglalkoztam, aztán az üzleti világban a munkatársaimmal. Észrevettem, hogy azok boldogulnak igazán, akik jól alakítják kapcsolataikat, hatékonyan kommunikálnak, ehhez az érzelmek intelligens kezelése szükséges. Üzleti sikereimet leginkább az érzelmi intelligenciának köszönhetem. Pályám elején nem is sejtettem, hogy létezik EQ, mégis, személyiségfejlesztésnek nevezve, tudatosan építettem ezt a képességet a kollégáimban. Az EQ-nak még a szele sem érkezett meg húsz éve Magyarországra, miközben az USA-ban bő harminc éves tudomány. Amikor megvásároltam első könyveimet a témában – például Daniel Goleman munkáját – lapozgatás közben rájöttem, hogy jó úton jártam; visszaköszöntek saját tapasztalataim. Mivel az üzleti sikerem titka a hatékony emberi kapcsolatokon alapszik, azt gondolom, az érzelmi intelligencia fejlesztésével bárki hasonló eredmények elérésére képes – ezért elindítottam az EQ SEXY mozgalmat.
Internetes oldalán látni egy jéghegy ábráját, melynek körülbelül tíz százaléka tengerszint feletti, ez az emberi értelem, a vízszint alatti kilencven pedig az érzelem.
Sigmund Freud mondta, hogy az emberi elme olyan, mint a jéghegy. Tengerszint felett a tudatos dolgok vannak, alatta pedig a tudattalanok, vagyis fönt a ráció, lent az emóció. Az érzelmi intelligencia mint tudomány visszavezethető idáig, nem az elmúlt harminc évben született. Az emberiség több millió éve létezik, mégis olyan formában, ahogy mi élünk, csak körülbelül kétszázezer éve. Érzelmi világunkat évmilliók óta hordozzuk magunkban, miközben a beszéd csupán ötvenezer éves. Nem véletlen, hogy előbb tolul elő belőlünk az érzelem, mint az értelem.
Mi mindent adhat nekünk az EQ?
Ha felismerjük érzelmeinket, artikulálhatjuk, mit érzünk éppen, kitalálhatjuk, milyen szükségletből keletkeztek. Alapszükséglet, hogy boldogok legyünk és szeretetben éljünk. Ha valaki elvált, ez a szükséglete nem elégül ki, deficitje keletkezik. Ha találkozik egy boldog emberrel, a hiány miatt megjelenhet benne az irigység vagy féltékenység, ami normális. Nem az viszont, ha ezért nem kedveli a másikat, nem barátkozik vele, bünteti, szélsőséges esetben, a főnökeként nem ad neki feladatot – ez a szükségletét nem fogja kielégíteni, tehát boldogabb sem lesz tőle. Ha tudatosan figyelünk igényeinkre, és nem hagyjuk, hogy a negatív érzések magukkal ragadjanak, akkor észrevesszük, hogy improduktív cselekedetekkel alapszükségletünk nem elégül ki. Minden érzelmet meg kell élni, a jót és rosszat egyaránt. Érzelmeink intelligens kezelésével jobban alakíthatjuk mind interperszonális, mind saját kapcsolatainkat. Erősen egymásra utalt világban élünk; nem tudjuk megvenni a kenyeret a pék nélkül, nem tudjuk az autónkat megtankolni a benzinkutas nélkül stb. A technológia egyre sarkall, hogy helyettesítsük a kommunikációt és az offline világot. Randin divatosak a rövidített szavak, kifejezések, lebutított kommunikációval beszélnek egymással az irodában, akár úgy is, hogy egyikőjük az egyik szobában ül, másikjuk a másikban. Nem valószínű, hogy mindez az ideális emberi kapcsolatok irányába mutat. A technológia az evolúció része, nélkülözhetetlen, hogy az emberiség fejlődjék, mégis, a „csúcstechnológia” az ember maga. A 21. század legfontosabb képessége az érzelmi intelligencia.
Miért lényeges fejleszteni emocionális képességeinket?
Gondolhatjuk, hogy mindent tudunk az érzelmi intelligenciáról, nem érdemes foglalkozni vele. Ha kitöltesz egy EQ-tesztet, jó eséllyel remek eredményt kapsz, mert vagy annyira intelligens, hogy ismered a jó választ. De nem a megfelelő válaszokra vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy mit tennél egy konkrét helyzetben. Az érzelmi intelligencia szubjektív, lehet mérni, csak nehéz. És miután folyamatosan fejleszthető, két-három év múlva akár más eredményt is kaphatsz. A skála az egészen magas érzelmi intelligenciától az érzelmi analfabétáig terjed, ez utóbbi betegségként kezelendő pszichológiai probléma. Aki nem érti a saját érzelmeit, az másokét sem képes felismerni. Az EQ-t már a tudatos fogantatás első pillanatától kezdve érdemes fejleszteni, hogy a gyerek könnyebben illeszkedjen be a társadalomba, zökkenő mentesen szocializációdjon, jól tudjon alkalmazkodni, toleráns és elfogadó legyen – vagyis harmonikusan élhessen. A Kezdj el tenni! programsorozatunk felhívja a figyelmet, hogy foglalkozzunk az EQ-val. Oktató napunk egy-egy érzelmet vizsgál, számos aspektusból.
Van úgymond „kedvenc” érzelme?
Érdekesnek találom a félelem témakörét, egyébként erről is volt már tematikus napunk. Feszített húrként élünk, meg kell találnunk az egyensúlyi állapotot, amivel kompenzálhatunk, ellazulhatunk és levezethetjük a feszültséget. Én futni szoktam, a bölcsek szerint jó a kiabálás, rúgás és harapás. A harapás az evéssel függ össze, egyfajta kompenzációként működik a stresszel szemben, a rúgás megjelenhet a sportban (pl. futball), a kiabálásban benne van az ének és zene is. Nem baj, ha kiabálunk. Persze nem káromkodásra gondolok, hiába mondják, hogy jó a düh csillapítására, az a tehetetlenség jele, hatékonyabb eszközökkel kell védenünk magunkat. Inkább zenéljünk, táncoljunk, de feltétlenül sokat mozogjunk. Mindenki találja meg a teste számára legjobb karbantartó sportágat!
Közkeletű felfogás, hogy a nők életében nagyobb szerepet játszanak az érzelmek. Ön szerint a hölgyek intelligensebbek emocionálisan, mint a férfiak?
Az érzelmek világa nem női terület, itt nincs helye a nemek közötti megkülönböztetésnek. A férfiakban ugyanúgy megvannak az alapérzelmek, mint a nőkben, más kérdés, hogy a cselekedeteikben hogyan nyilvánul meg: amíg a nő kirobbanóbb, kommunikációjában talán érzelem dúsabb, addig a férfi – főleg, ha rosszul érzi magát – lehet magába forduló, kommunikációja pedig visszafogottabb. Évmilliók szokásain alapszanak a különböző reakciók, ezért tűnhet úgy, hogy az érzelmi intelligencia inkább a nőkkel kapcsolatos. A napokban volt mozgalmunk első születésnapja, és örömmel töltött el, hogy ötven százalékban férfiakból állt a közönség. Lassan felismeri a közvélemény, hogy ezen a téren nincs szó megkülönböztetésről a két nem között.
Óvónőből lett sikeres üzletasszony, a leggazdagabb magyar nők közt tartják számon, de ma már inkább a tanítás, tudásátadás érdekli, megalapította a nevével fémjelzett akadémiát. Milyen különlegességeit emelné ki az intézménynek?
Az Akadémiát az adás szándékával hoztuk létre kollégáimmal, hogy továbbadjuk a stafétát a fiataloknak. Boldogan mondhatom, hogy a karrierem beteljesült, és megtehetném, hogy nyugdíjba megyek, pihenek, nevelem a két unokámat, segítek a családban, mégis néhány évet még szeretnék arra szánni, hogy a tudásomat, az „érzékemet”, amit képviseltem az üzleti életben, átadjam. A fiatalok képzését emelném ki, speciális módon támogatjuk őket: mentorházat csináltunk számukra, ahol nem kötjük össze a mentoráltat a mentorral, hanem platformot biztosítunk, hogy két-három hetente megismerhessenek egy-egy szaktekintélyt a pénzügyi-, gazdasági-, művész- és tudományos világból, akik kiselőadásokon adják át tudásuk esszenciáját. Most például Benkő Vilmos, a Speak Akadémia vezetője lesz a vendégelőadó; self brandingről, a nyilvános beszédről tart előadást. Az este arról szól, hogy a fiatalok jobban megismerhetik az előadó által képviselt területet és feltehetik kérdéseiket a többórás interaktív beszélgetés során. A témában fejlődni akaró mentoráltunk akár meg is keresheti az előadót személyre szóló tanácsért. Sok példánk van, hogy startup cégek ifjú vezetőit mentoráljuk, segítünk nekik a kapcsolatépítésben, nem utolsó sorban az egymással való jó viszony ápolásában. A felsőfokú intézményekben szakmát tanulnak, megismernek embereket, de utána, a munkahelyen kevés a találkozási platform, ahol szélesebb spektrumban ismerkedhetnének – Akadémiánk egyfajta meeting point-ként is működik. Száznegyven fiatal felkarolását tűztük ki célul a tizennyolc és harmincöt éves közötti korosztályból, jelenleg nyolcvan diákunk van. Nagy segítség lehet, hogy az Akadémia valamennyi rendezvényén – akár a Kezdj el tenni! programsorozatban is – díjmentesen részt vehetnek, ahogy az is, hogy bizonyos vállalkozásokat az Akadémia anyagilag támogat. Nagyon fontos a jövő generációjába invesztálni, ők viszik tovább társadalmunkat, nem mindegy, milyen példákat, értékeket kapnak kapaszkodóként.
Mennyiben és hogyan kap szerepet az EQ tanítása a Kósa Erika Akadémián? Milyen újdonságokra lehet számítani a képzésben?
Az Akadémia szakmai gárdája az érzelmi intelligencia tanításának keretében főleg a vállalkozói réteggel foglalkozik. Van kommunikációs- és referensképzésünk, cégekhez is járunk oktatni, prezentációkat tartani. Minimum hat, maximum tizenöt fős csoportokban dolgozunk, interaktív módon. Tizenöt kompetenciát vizsgálunk a többnyire egynapos programokon, mely során teljes ellátást biztosítunk. Coaching-termeinkben az után követés is megvalósulhat. Újdonságként a senior képzést említeném. Sajnos nem élünk örökké, tudatosan kell készülni az élet végére. Egy ideig hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, holott már aktív korunkban, az ötvenes éveink elején hasznos volna elkezdeni előkészületeket tenni, hogy nyugdíjasan is minél értékesebbnek, tettre készebbnek, fizikálisan és mentálisan is egészségesnek érezhessük magunkat. Ráadásul hazánkban még nem a megfelelő mértékben épült ki ez a képzési terület, ami ösztönöz minket, hogy minél előbb megvalósítsuk idevágó terveinket.
Apropó motiváció: honnan meríti az energiát és inspirációt arra, hogy útmutatással segítsen másoknak?
Ma is képzést tartottam egy vállalatnál az érzelmi intelligencia hatalmáról, és tele energiával távoztam. Feltöltenek az odaadóan, értőn figyelő hallgatók, akik nemcsak meghallgatnak, bármikor be is kapcsolódnak, beszélgetéssé alakítva az előadást. Harminc év alatt megtanultam észre venni, ha „veszik az adást” – nagyon motivál, mikor tapasztalom. A munkámon túl a családom tölti ki az életem. Amíg az üzleti életben dolgoztam, nyolcvan-húsz százalékban osztottam meg magam, őrülten építettem a karrierem, most ez az arány fifty-fifty, ideális a számomra. Mindig szerencsésen váltottam; jött egy hullám, észrevettem, felültem rá. (Egyébként mondhatjuk, hogy a kínálkozó lehetőség felismerésének képessége szintén összefügg az érzelmi intelligenciánkkal.) Ne a mának élj, hanem a mában! A holnapot nem ismerjük, a tegnapra már nincs hatásunk. A tapasztalatok visznek előre, ám mindig a jelent kell maximálisan megélnünk; itt és most azt, hogy egymással beszélgetünk. Mondtam az előadás végén a hallgatóságnak, hogy menjenek haza, és gyönyörködjenek az őszi falevelekben. Sokszor nem is vesszük észre, hogyan álltunk be a garázsba, egyszerűen otthon találjuk magunkat, az agyunk máshol járt, nem a vezetésen. Rengeteg dolgot csinálunk párhuzamosan, nem csoda, hogy felületes döntéseket hozunk – hibázunk, ha nem koncentrálunk. Persze nem könnyű megszervezni, hogy mindenre jusson idő, mérlegelni kell, mit és kit helyezzünk előtérbe – mintha a 21. században élni is meg kellene tanítani az embereket. Tisztában kell lennünk, mit üzen a testünk, milyen gondolatok járnak a fejünkben, hogy a megfelelő időben a megfelelő döntéseket hozzuk. Mindenkinek ketyeg az óra, használjuk ki a jelent. Megélni a pillanatot – szerintem ezt jelenti a boldogság.
Az interjú eredetileg a Sikeres Nők magazin 2018. novemberi számában jelent meg.
(fotó: Körtvélyesi Dominika)
My Little Walhalla 