BARÁTI KÖR, KLUBOZÁS, FOGADÓÓRA?

Baráti kör, klubozás, fogadóóra? – kérdezgették barátaim, mikor megosztottam új ötletemet egy Facebookon szívecskés üzikkel, nevető fejes kommentekkel, mezei smiley-kal és like-esővel töltött zsibbadt estén. Egyszerre minden ismerősömet találkozóra hívtam egy kávézóba.

Időhiány miatt nem tudok találkozni sok ismerősömmel, pedig szeretnék, és keveslem a kapcsolattartást FB-n, ezért kitaláltam, hogy ha van kedvetek beszélgetni velem, gyertek el kávézni törzshelyemre, a Julienbe mondjuk december 13-án 16-tól (de 18 óráig bármikor). Témánk is lesz: a félelem. Én például most attól félek, hogy senki nem akar akkor és ott kávézni velem. Nagyon örülnék, ha minél többen eljönnétek, jó lenne személyesen is látni titeket. Nincs semmi ajándék, belépő, termék, beöltözés vagy tudom is én, mi. Tök kötetlen az egész.

Az invitálásra kaptam like-okat, szívecskéket, kedves elnézést kérést stb. Mondtak véleményeket is, hogy nem karácsony előtt és hétköznap délután kéne tartani a bulit. Abban bíztam, hogy a kevés ráérőből megképződhet a keménymag.

Ha rendszeressé teszed a fogadóórád, remélem, el is jutok egyszer.

Erzsi barátnőmnél pontosabbat el sem tudok képzelni, most is pontban 16-kor megérkezett tíz hónapos kisfiával, Nándival, pedig nem is volt kitűzve kötelező kezdési időpont – jólesőn nyugtáztam, hogy itt már nagy baj nem lehet. Andi akkor csatlakozott a beszélgetéshez, amikor ott tartottunk, mitől félhetnek egy éves kor alatt a kisbabák.

Jöttek barátnőim, papírforma módon, ez alól csak Kori volt kivétel: nem ígérte magát a gyerekek iskola utáni programjai miatt, valahogy mégis betévedt – s ez igen meghatott.

Bár a többség szégyenlősen megszavazta, hogy ne készüljön a jelenlévőkről fotó, nem állom meg, hogy Krisztinát cool Nanushka ruhájában ne szerepeltessem (a képet aznap készítettem következő közös programunkon, stílszerűen a Nanushka showroomban).

Egy csésze kávé volt az ajándékom a megjelenteknek – éreztem, hogy ebbe tutira nem megyek tönkre. Kaptam sok kedvességet, érdekes gondolatokat a félelemről és hasznos tanácsokat a következő összejövetelről.

Nyakig a világhálóba gabalyodva – egyenesen függve rajta, tőle stb. – könnyen megfeledkezünk a triviális tételről, hogy barátokkal élményeket szerezni az egyik legjobb a világon. És legyen személyes találkozás! A virtuális teret kezeljük helyén – például intézhető rajta a programszervezés.

Izgalmas kísérlet volt egymás számára idegen embereket klubozni hívni, egyetlen közös pontnak magamat tenni, de persze kiderült, egynél több a közös többszörös – vagy mi. Remélem, ez a folytatásban is így lesz, és egyre többen kapnak kedvet a részvételhez. Szeretnék felkérni példaértékű hírességeket, hogy egy-egy alkalommal legyenek ők is részesei a beszélgetéseknek.

Tehát a kérdésre a válasz: kicsit fogadóóra, inkább baráti kör és klubozás – közösségi élményszerzés, háló nélkül.

Két utólagos hozzászólás:

Ez a jó kis beszélgetés ismét csak azt bizonyította számomra, hogy igenis 1-1 órát kell szánni a barátokra, és nem csak a facebookon pötyögve tartalomszegény üzeneteket írogatva kontaktálni!!! Várom a következő lehetőséget szeretettel!!

Mi is nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt ismeretlenekkel is találkozni. 🙂 És itt most nem a macaront értem. Puszi és legyen még ilyen!!