„ANNYIRA ÚJ VOLT A SPORTÁG, HOGY AZ ELSŐK KÖZT INDULTAM VERSENYEN”

Május végén rendezik Budapesten a 33. Ritmikus Gimnasztika Európa-bajnokságot. A sportág egyik hazai kiválóságával, a versenyzőből lett sportvezetővel, Gyerőné Fritsch Zsuzsával beszélgettem pályafutásáról, visszavonulásáról, pontozásról, az RG elnevezéseiről és a közelgő EB-ről.

A ritmikus gimnasztika kedvelőinek és művelőinek nem kell Önt bemutatni: volt vezetőedző, mesteredző, egyetemi oktató, hazai és külföldi versenybíró, a MOB tagja és a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetség alelnöke – szinte mindent elért, amit sportvezetőként el lehet. Művészi tornászként kezdte pályafutását. Hogy találkozott a sporttal?

Akiből élversenyző lesz, gyerekkorban kezdi, a mi sportágunkra ez különösen érvényes. Viszonylag későn kezdtem, másodikos lehettem, mikor egy rokon kislány, aki az MTK gyermektorna tanfolyamára járt, elvitt magával. 1957-ben az akkor alakult OSC-be, az Orvosegyetem Sport Clubjába kerültem. Kézenfekvő volt, hogy miután elvégeztem a Testnevelési Egyetemet – akkor még TF –, az OSC volt sportolójaként az egyetem klubjában dolgozzam edzőként. Később tanítottam is a tanszékén.

Régebben művészi tornának hívták a ritmikus gimnasztikát, ami jól kifejezi, hogy a balett elemeire épülő, harmonikus mozgásról van szó. Később ritmikus sportgimnasztikára keresztelték, nemrégen pedig kivették a „sport” szót, és lett a ma használatos ritmikus gimnasztika név. Ez így kissé bonyolult. Elmondaná, hogyan s miért változott az elnevezés az évek során?

A kezdeti változások idején még versenyző voltam – nem tudom, miért találták ki, hogy modern gimnasztika legyen. A prágai világbajnokságon már ezzel a névvel szerepelt, utána lett ritmikus sport gimnasztika. Arra viszont jól emlékszem, hogy 1999-ben, amikor Budapesten mi rendeztük az Európa-bajnokságot, a FIG (Fédération Internationale de Gymnastique) úgy döntött, hogy a különböző tornaszekcióknak egységesen két szóból álljon a nevük – a sport kikerült, és lett ritmikus gimnasztika. A bajnokság alatt az újságírók azonnal elkezdték így hívni itthon is. Elég nehezen barátkoztam meg vele, a Richter Gedeon rövidítése ugrott be róla mindenkinek.

Versenybíróként is dolgozott. Az RG pontozásos sport, sok múlik a pontozóbírókon, akik könnyen megosztó személyekké válnak. Hogy lehet ezt a nyomást elviselni?

Hosszú folyamat. Először hazai versenyeken pontoztam, még nem éreztem a problémát. Minden bíró felmutatta a maga tábláját. Körbe ültük a szőnyeg négy sarkát, attól függően, hány bíró volt – általában három-négy –, és láttuk, ki milyen pontszámot ad. Nemzetközi versenyek tapasztalati hozták, hogy csak leírtuk a pontszámokat, nem mutattuk föl a táblákat. Most majdnem, hogy meg is beszélik a bírók a pontokat. Egymás mellett ülnek a különböző bírói szinten lévők – vezetőbíró, felelős stb. – és bizony egyeztetnek. Ez elég furcsa, nem csoda, ha sokakból ellenérzést vált ki. A televíziós közvetítések is segítették a változást: feszesen kell összeállítani az időrendjét minden világbajnokságnak, Európa-bajnokságnak, olimpiának, nincs lehetőség a megengedettnél nagyobb pontkülönbség esetén összehívni a bírói gárdát, hiszen nem lehet húzni a műsoridőt.

Kiket tart a sportág ikonikus szereplőinek, és ők milyen hatással voltak a pályájára?

Amikor versenyeztem, meghatározók voltak a szovjet és bolgár versenyzők. Természetesen emlékszem egy-egy nagy névre, akikkel együtt versenyeztem: a bolgárok közül Maria Gigovára és Filipovára, a szovjetek közül Irina Derjuginára, Ljubov Szeredára és Irina Gabiashvilire. Abban az időben nem választottunk feltétlen példaképeket, de jó, hogy ez divatba jött.

A hazai sportéletből kik voltak az Ön számára meghatározók, akik segítettek elérni a sikereit?

Amikor elkezdtem, annyira új volt a sportág, hogy szinte az elsők közt indultam versenyen. Voltak nálam idősebbek, magasabb korcsoportban, én még igencsak kislány voltam. Bánáti Éva az első országos bajnok, rá határozottan emlékszem, az egyesületemből került ki. Tordai Teri, a színésznő volt a második helyezett – azt hiszem, az ő neve még a huszonévesek közt is ismerősen cseng. Teri most is gyönyörű, a művészi tornász múlt látszik a csodálatos mozgásán.

Mesteredzőként kikre a legbüszkébb?

A mesteredzőség adományozott cím. Nem egy eredményes versenyző után járó kitüntetés, hanem a hosszantartó, többféle területen, tudományos munkával kiegészített edzői tevékenységet ismerik el vele. Folyamat: egyesületi munka, a válogatottban teljesítő versenyzők szereplése, világversenyeken elért helyezések – sok mindent figyelembe vesznek mikor mesteredzői címet adományoznak. Tanítványaim közül elsőként Molnár Annát említem, aki nem nálam kezdett ugyan, de pályafutásának sikerei; országos bajnoki címei, válogatott szereplései, sőt, az olimpiai kvalifikáció kivívása is hozzám kötődnek. Fráter Viktória tanítványom volt az OSC-ben, és az együttes kéziszer csapatban is voltak versenyzőim.

Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatai a sportban eltöltött időszakának?

Világbajnokságon részt venni versenyzőként is óriási élmény, mégis – annak ellenére, hogy negyedik helyezett voltam az együttes kéziszer csapattal, és egyénileg is voltak szép eredményeim, amiket ennyi év után is kellemes kiejteni –, eltörpül ahhoz képest, amit akkor éreztem, mikor a tanítványaim szerepeltek világversenyeken. Első komolyabb eredményem edzőként, hogy egyesületem hosszú éveken keresztül megkapta a legjobb egyesületi címet, köszönhetően a bajnoki helyezéseknek, egyéni- és csapateredményeknek. A válogatott keretben dolgozva az együttes kéziszerrel elért eredményekre emlékszem szívesen. Iszonyúan izgultam minden gyakorlat alatt, ráadásul közben bíráskodnom is kellett – ez így komoly feladat volt!

Miért döntött úgy, hogy visszavonul a sportélettől?

Nagyon sokáig voltam az élsportban, és töltöttem be vezetőszerepet. Soha nem könnyű nőkkel együtt dolgozni, s nálunk többségében nők vannak. Bár, ha tárgyilagos akarok lenni, a férfiakkal is legalább annyi problémám volt, csak ők kevesebben voltak (nevet). A szövetségben feltornyosultak a gondok, nem sikerült megteremteni a megfelelő körülményeket. Megelégeltem, hogy nem tudtam mindent az elképzeléseim szerint csinálni, nem jöttek a kitűzött eredmények sem – át kellett gondolnom, hogy szeretném-e folytatni. Egyelőre messze vagyunk attól, hogy úgy jöjjenek az eredmények, ahogy annak idején. Nehezen, de úgy döntöttem, hogy elég. A szövetség negyedik ciklusára nem jelöltettem magam, és akkor vége lett.

Már más utakon jár, de biztosan nem szakadt el teljesen a sporttól. Nyomon követi a május végén Budapesten megrendezendő 33. RG Európa Bajnokságot?

Ha tehetem, személyesen is jelen leszek. Általában a korábban vezető szerepet betöltött edzők és a szövetség vezetői meghívást kapnak a kiemelkedő magyar eseményekre – örülnék, ha meghívnának. Szurkolok legjobbjainknak, Kis Alexandrának, Pigniczki Fanninak, Váray Mirának, illetve a junior együttes kéziszer válogatottnak. Jó lenne, ha vasárnap is drukkolhatnék a lányoknak, mert azt jelentené, bejutottak a döntőbe. Szerencsére egyre többen figyelnek az eseményre, sok helyen látni a verseny mutatós óriásplakátját.

A sportág lendületet kaphat az idei EB-től. Új feltételekről és generációs váltásról beszélnek a szakemberek.

Nem vagyok igazán tájékozott a sportág terveiről, a szakmairól meg egyáltalán nem. Volt már Budapesten két VB és egy EB, idén a második Európa-bajnokságot rendezzük. Tapasztalat és gyakorlat, hogy minden magyarországi világverseny segíti a hazai sportág fellendülését.

Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer még visszatér sportvezetőként?

Teljességgel kizárt. Korábban már felmerült, hogy visszahívnak, de tartom magam ahhoz, amit egyszer elhatároztam, komolytalannak érezném, ha visszamennék.

Mi jelenti az Ön számára az újabb kihívást?

Magam és a családom számára találtam egy lehetőséget, ami segít még jobban odafigyelni az egészségünkre és a külső megjelenésünkre. Sportolói szempontból is érdekes, mert a cégnek, ahol dolgozom, van mérőműszere, amivel mérni lehet az immunrendszer sejtszintű állapotát. Ez olyan táplálékkiegészítők alkalmazását teszi lehetővé, amit maximális hatékonysággal épít be a szervezet. Nyilván nem csak a cég táplálékkiegészítői nyújtanak jó megoldást, de azoknak a minőségét garantálni, hatékonyságát kontrollálni tudom. Persze nem szabad elfelejteni a mozgást sem! Fontos számomra, kisgyerekekkel és felnőttekkel is igyekszem megszerettetni a mozgást. Gyerekeknek előkészítőt tartok RG-hez, aki szeretne továbblépni, megkapja a szükséges alapot. Egyébként tanítottam az RG alapjait óvodában, általános iskolában és középiskolában is. A korosztályom vagy a nálam fiatalabbak pedig a mindennapos életük részeként járnak hozzám mozogni, a Hollán Mozgásstúdióban tartom az edzéseket, a 13. kerületben. Már nem a névadó Hollán Ernő utcában, hanem a Pozsonyi úton, jó távol a lakóhelyemtől, de nem számít, mert örömmel jövök, lelkesít, hogy a magam módján másoknak segíthetek. Van egy honlapom is: www.rgfitness.hu. Szóval, nem unatkozom!