Zsuzsi kedves gyerekkori barátnőm, világéletében sportos, szuper csaj volt. Sokat nyaraltunk, rengeteget hülyéskedtünk együtt, gyerekcsínyeim elkövetése is hozzá kötődik. A sors kétfelé vitt bennünket, sokáig nem találkoztunk, nemrég újra felvettük a fonalat. Örülök a beszélgetésünknek, mert megismerhetem életének azt a részét, amiből kimaradtam, közben karriertörténete másoknak is példa lehet a “hobbid a munkád” megélésére és a sikeres önmegvalósításra. Ökokávét iszogatunk, divatról fecserészünk, össze-vissza nevetgélünk. Egy ponton bekapcsolom a hangfelvevőt, hirtelen abbahagyjuk a nevetést. Bár barátnőkként még kluboznánk, mindketten komolyra váltunk, ahogy a saját szakmánkról van szó. Én kérdezek…
Gyerekkorunkban felejthetetlen nyarakat töltöttünk együtt nagyszüleid balatonfűzfői telkén. Emlékszem, annyira imádtad a szörfözést, annyit lógtál a szörfösökkel, hogy biztosra vettem, szörfversenyző, majd edző leszel, esetleg elhajózol délre. Mégis más irányba mentél. Hogyan s miért történt az irányváltás?
Szörfös is lettem végül! Igazolt versenyzőként a főiskolát úgy választottam, hogy legyen sporttagozat. Ott kicsit jobban tolerálják, ha az ember a tavaszi időt a Garda-tavon tölti, vagy ide-oda elmászkál. De rövid úton rájöttem, jobb ez hobbinak, mert nemzetközi szinten a mi kis Balatonunkon nem lehet eleget edzeni. A szörf megmaradt tök jó kikapcsolódásnak, a mai napig csinálom.
Mi volt a legjobb eredményed?
Magyar bajnok voltam. Azt is eredménynek élem meg, hogy kijutottam Ausztráliába, egy főiskolai világbajnokságra. Igaz, az utolsók között kullogtam – volt valami lehetetlen hajóosztály, amiben indultam –, de 94-ben három hetet ott tölthettem. Nagyon klassz volt! Elvégeztem a főiskolát, közben már elkezdtem dolgozni. Anyukám presszionált, hogy dolgozzam is, persze igaza volt. Gyerekkorom óta tetszik a Mini Morris autó, a gimnáziumi barátnőmmel mondogattuk, mi majd egy Mini Morrisból fogunk integetni. Egyszer – úgy 97 körül – megláttam egy lányt Miniből integetni, energiaitalos hostesskereső felhívás volt. Jelentkeztem, majd’ két évet voltam promóciós hostess a főiskola mellett. Amikor az italt kivonták a forgalomból, mert lejárt az engedély és nem lehetett meghosszabbítani, a kombucha italt reklámoztam, sokat is ittam. Iszonyúan pucol! Elvégeztem a Könnyűipari Műszaki Főiskolát, műszaki menedzser lettem. A papírnyomda, csomagolás szakirányt választottam – ne kérdezd meg, miért. Televolt gazdasági tantárgyakkal. Amúgy jó suli, szerettem odajárni – már amennyire bejártam. A szigorú gimnáziumi évek után megváltás volt a laza szellemiség és a jó társaság. Az első komolyabb munkahelyem egy sörgyár. Kőbányára kellett kijárnom nyolc órára, akkor nyitott a gyár. Nem annyira szerettem, malátaszagban ültem egész nap – utáltam az illatát, nem is ittam meg a sört. Utána kezdtem el inni (nevet). Egy évig bírtam, aztán felmondtam. Az ottani főnököm azóta is jó barátom – mindennek van jó hozadéka, még a szenvedésnek is! Abban az időben, 96 környékén indultak itt a multik, akkoriban kezdték igazán megvetni a lábukat. Pár évre rá az egyik legnagyobb nemzetközi sportruházati cég csapatához csatlakoztam. FMCG-s hátterű embereket kerestek, akiknek van némi közük a sporthoz. Marha nagy szerencsém volt, hogy az elsők közt felvettek sales-esként. Ez az indulás megpecsételte a sorsomat.
Továbbra is fontos szerepet játszik az életedben a Balaton? Megvan még a csodás nyaraló? Nagyon szép élmények fűznek hozzá.
Megvan a nyaraló, minden hétvégén lemegyünk. Péntekenként összepakoljuk a gyereket, nagyon élvezi. Amikor kismama voltam, a nyári időszakban nonstop a nyaralót laktuk. Ő is hasonlóképpen megfertőződött, mint én gyerekkoromban.
Róza lányodról van szó, aki nemrég született. Azóta mintha felhúztak volna, pörögsz ezerrel az üzleti életben. Általában nem ez szokott lenni, az anyukák ilyenkor visszavonulnak és vadul babáznak.
Sokkal okosabban osztod be az idődet, ha gyereked van. Próbálsz hatékonyabb lenni. Két évet rászántam Rózára, otthon voltam vele. Megvolt az idő, amit szerintem rá kell szánni egy pici gyerekre, utána fokozatosan tértem vissza. Előtte is pörgős voltam, most a kevesebb időt – ugye kilencre beviszem az óvodába, négyre próbálok érte menni – jóval okosabban osztom be. Előfordul, hogy miután elalszik, nyolc-fél kilenc után még visszaülök a gép elé, de nem bánom, a négytől nyolcig időtartamot mindenképp vele töltöm.
Tipikus anyának tartod magad?
Nem tudom, mit jelent tipikus anyának lenni. Ha gyereked van, meg kell próbálni harmóniát teremteni. Szokták mondani, hogy a fontossági sorrendet be kell tartani, hogy mindenre jusson idő. Meg tudod csinálni, ha akarod. Tudsz főzni, a gyerekkel lenni, dolgozni. Egyébként kényszer volt. Hazudnék, ha azt mandanám, hogy én választottam. A munkahelyemen, egy cipőket forgalmazó nagy nemzetközi cégnél szülési szabadság után nem vettek vissza, mert már be volt töltve a pozíció. Kényszerpályára kerültem, de cseppet sem sajnálom, hogy így alakult, legalább többet foglalkozhattam a kislányommal, mikor még egész kicsi volt.
A trendi TOMS cipők magyarországi képviselője vagy, te hoztad be a brandet Magyarországra. Miért pont a TOMS-t választottad?
A TOMS választott engem, mondhatnám nagyképűen (mosolyog). A régi ismeretségekben, a kapcsolati tőkében nagyon hiszek. Egy volt kolléganőm, akivel a sportruházati boltban dolgoztunk együtt, Athénba ment férjhez, ahol annak a fiúnak dolgozott, aki Görögország és a Balkán régió disztribútoraként képviseli a TOMS-t. Barátnőm beajánlott neki, hogy tud valakit, aki a magyar piacon ugyanezt meg tudná csinálni. Elkezdtük, de eleinte nem igazán hittem benne, később láttam a szeretetteljes visszajelzéseket a vásárlók részéről, hamar megváltozott a hozzáállásom. A TOMS egy igazi love brand, sokan szeretik. Elsőként az üzleti modellje fogott meg: bárki, aki vásárol egy pár TOMS cipőt bárhol a világon, egy rászoruló gyereknek adományoz egy másikat. A TOMS segélyszervezeteken keresztül dolgozik, 2006 óta – pont az idén 10 éves a cég – 50 millió pár cipőt osztogatt el a gyerekeknek. Ez az úgy nevezett for profit üzleti modell, magyarul azt jelenti, hogy a vállalkozás a profitjából visszaszolgáltat valamennyit non profit célokra. Óriási sikersztori, korábban még soha senki nem csinálta ezt. A tulajdonos egy kaliforniai fiú, laza szörfös arc – nem véletlen (nevet)! Először Amerikában terjeszkedett, aztán szerte a világon ismertté tette a márkát. Éveken át hajón lakott és kezdetben egy kaliforniai bérelt lakásból menedzselték a barátaival a céget. Már a kezdetekkor fontosnak tartotta, hogy jótékony célra visszaadjon valamit a bevételből. 2006-ban Argentínában végzett önkéntes munkát, az inspiráció onnan ered. Látta, hogy a szegény gyerekek mezítláb rohangálnak. Vagy egy könnyű kis bebújós vászoncipő van rajtuk, az ún. alpargata modell, amit a felnőttek is előszeretettel viselnek – ez lett a legfőbb sziluettje a TOMS-nak. Gondolta, ezt a típust Kaliforniában is tök jól el lehetne adni, de akkor már úgy, hogy a rászoruló gyerekeknek juttatni tudjon a bevételből egy-egy cipőt. Az első kétezer párat ő és a családja osztották ki. Gyorsan beindult a gépezet.
A jótékonykodás mellett a sziluett is sokban hozzátesz a sikerhez, hiszen nagyon divatos, eltalált az emblematikus alpargata modell. Tavaly nyáron Barcelonában jártam, és tapasztaltam, mennyire sokan hordják ott is. A többi márka kezdi utánozni, sorra jönnek ki hasonló formák. Reagáltok a versenyre?
Az alapító srác, Blake Mycoskie örül a térhódításának, hisz ő dobta be először a köztudatba az alpargatát, azóta sok márka követi. Egyébként van egy román gumicsizmát gyártó cég, ugyanezzel a one for one üzleti modellel gumicsizmákat osztogat a nélkülözőknek. Blake írt egy könyvet Start something that matters címmel, amit érdemes elolvasni minden kezdő vállalkozónak, startup tulajdonosnak. A tíz éves sikersztoriban rengeteg buktató volt. Vicces látni, milyen szintű nehézségekkel küzdött meg Blake az elején, mennyire tapasztalatlan volt, aztán mennyire befutott. Én is merítettem belőle, főleg hitet. Azt, hogy ha valamiben nagyon hiszel, a buktatók ellenére is végig tudod csinálni. Bukott néha milliót, néha presztízst, néha cipőt – egy igazi startup vállalkozás sikertörténete. Ma már eladta a cége felét, eljutott arra a pontra, hogyan tovább. Hogy nyugodtan gondolkodjon, elment fél évre Fidjire szörfözni. Majd én is elmegyek Fidjire szörfözni, ha kiégek (nagyot nevet). A növekedésnél egyébként is érdemes kicsit megállni, háttérbe húzódni, onnan körülnézni. Érdeklődtek a cége iránt, ezért úgy döntött, eladja a felét kb. 200 millió dollárért, ennek a felét meg olyan alapítványba fekteti, ami startupoknak segít elindulni. Visszaforgatja a tőkét és segít olyan embereknek, aki valaha maga is volt, bizonyítandó, hogy egy jó ötletből csodát lehet csinálni. Egyik mottója: „A simple idea can change the world.”
Követed ezt a vonalat, képviseled ezeket az értékeket. Biztosan sokban hasonlítotok Blake-kel, ráaádusl mindketten szörföztök.
Fontos nekem, hogy a munkámmal azonosuljak, hogy higgyek abban, amit csinálok. Ha hiszek, lejönnek a csillagok is – tényleg! Olyanokat értünk el, amiket rutinból lehetetlen lett volna. Amikor indultam – két éve csinálom –, prezentálnom kellett egy üzleti tervet. A harmadik évre volt beütemezve, hogy bekerülünk egy nagy magyarországi, egyébként Közép-kelet-európai cipőbolt hálózatba – de ez már a második évben sikerült! Ez az én sikersztorim. Nyilván a jó brandnek is köszönhető, viszont a hazai piacon én hangolom össze, hogy a vevők, a fogyasztók és a márka is elégedett legyen, jól menjen minden. De hogy a TOMS egy love brand, az azért már előttem is így volt.
Nekem is van cipőm tőled, színes, mindenhez hordható, kényelmes, szerintem sosem megy ki a divatból. Követi az aktuális trendeket a márka? Mik a mostani szezon jellemző jegyei?
Jó kérdés, ez az, amin a TOMS is sokat gondolkodik – hogy hogyan tovább. A csúcson van, nagyon jól megy, de eléggé az alpargata stílusra van felépítve. Az a törekvés, hogy még szélesebb legyen a cipőkollekció. Már van szemüvegkollekció is, meg táskák, elsősorban hátizsákok és női tatyók. A legnagyobb kihívás a márkának, hová pozicionáljon pontosan: nem lehet túl divatos, nem lehet túl drága, meg kell maradnia egyedinek. Eddig nagyon egyediek a modellek, de valamennyire követni kell a trendeket. Ha nem vagy trendi, a kutyát se érdekled. A hátizsák eleve menő, mostanában mindenki hordja. A TOMS-nak elég jó kis hátizsákjai vannak, olyan Tomsy stílusúak. A cipők terén nagy kihívás, hogy megfelelő modelleket csináljanak az európai őszi-téli kollekcióhoz, ami ősszel, de főleg télen is hordható, hiszen melegebbnek kell lennie, mint az eddigiek. Csizmát nem nagyon hordanak az emberek, ha mégis, inkább elegánst, az meg nem TOMS. Jó kompromisszumot kell kötni a sziluettekkel. Nekem ebbe nincs beleszólásom, Los Angeles-ben van a design team, illetve New Yorkban is van egy kisebb csapat – mindent Amerikából irányítanak. Egyelőre eléggé szezonális termék: „TOMS az egy nyári cípő”, ám próbálunk a márka kedvelőinek őszre is alternatívát nyújtani.
Profi marketingesnek tűnsz. Közéleti szereplőket látok vidám fotókon a cipőidben pózolni. Kiknek a támogatására vagy a legbüszkébb?
Magamból indultam ki, azt feltételeztem, hogy mindenkinek újdonság lesz, és úgy kell majd tukmálni, hogy „jaj vegyed már fel, mert te ismert személy vagy, és ha rajtad van, majd másoknak is tetszeni fog”, ehelyett azzal találkoztam, hogy „ja, igen, TOMS, imádom, van már két pár. New Yorkban vettem, Lodonban vettem”. Nagyon meglepődtem. A márka nagykövetekkel több típusú fogyasztót is szeretnénk inspirálni, ezért választottam zenészeket, fiatal anyukákat, médiaszemélyiségeket. Nem tudnék egy nevet kiemelni. A zenészek közül együtt dolgozom Péterfy Borival, Byealexszel, Odettel, legutóbb a Margaret Islanddel mint fiatal feltörekvő zenekarral. Médiaszemélyiségek közül D. Tóth Krisztával, ő már előttem is „tomszos” volt a férjével együtt, és már korábban volt a szekrényükben egy-egy pár cipő a márkától. Rájuk vagyok a legbüszkébb. Nekik nagy a rajongótáboruk, nekünk széles a célcsoportunk. A huszonéves lánynak is tetszik, a bőven negyven pluszos anyukáknak szintén, és férfiak is hordják. Igyekszünk úgy kommunikálni, hogy minden szegmenset lefedjünk, ez alapján választjuk ki a nagyköveteket. Ők a brand ambassadors (mondja megjátszottan affektált mosollyal).
Hogyan lazítasz? Mi az, ami feltölt? Hobbinak maradt a sport?
Abszolút megmaradt a sport. Hétköznap igyekszem futni, hisz bárhol megtehetem, akár csak egy félóra erejéig. Kikapcsol, feltölt, új energiákat mozgósít. A hétfői nap teljesen a miénk a párommal, akkor a kislányunkért a nagymama megy az óvodába, nála is alszik, kedden ő viszi reggel oviba. Hétfőnként erőteljes sportprogram szokott lenni: télen spinningelünk teremben, plusz szauna, nyáron futás, utána egy könnyű vacsora vagy elmegyünk moziba és sokat beszélgetünk – ez tölt fel. Hétvégéken a Balaton, a kert, a szörfözés. Már elég régóta mountainbike-ozunk is. Ha tehetjük, és olyan az idő, elmegyünk egy napra csatangolni a hegyekbe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hétvégén pörögni szoktam, arra vágyom, hogy egyáltalán ne találkozzam emberekkel, nem akarok látni se számítógépet, se telefont, se embereket, persze a családon kívül. A kereskedők sem dolgoznak hétvégén, nincs igazán munka ilyenkor, hacsak én nem akarok ügyködni vagy előre felkészülni. Muszáj kicsit pihenni.
Elárulod, milyen terveid vannak a közeljövőre nézve? Esetleg a TOMS után lesz Pék cipő?
Vannak még terveim a cipőkkel, van hova továbbfejleszteni, mind a nagyker, mind a kisker, mind a marketing részét. Nap mint nap kinyitni a boltodat? Ez az igazán kiskereskedői tevékenység távol áll attól, amiben jónak érzem magam, de nem elképzelhetetlen, hogy valakivel egyszer boltot nyitok. Egyelőre azt kéne tovább erősíteni, ami megy – olyannyira, hogy van egy új márkám is. Nem akarok márkahalmozó lenni, de a csúcsminőségű kiegészítőket gyártó kanadai cégnek, a Herschelnek nem tudtam ellenállni. Annyira fiatalos, cool brand! 2009-ben alapították, de máris globális méreteket öltött. Hasonló üzleti modellben képzelem el, mint a cipőt. Mostanában ezeken a projekteken agyalok. Nyolc évet dolgoztam a világ egyik legnagyobb sportmárkájának. Profi vállalat volt, megtanították jól gondolkodni az embert. Integráltan működtünk: sales-es voltam, mégis ráláttam a marketinges munkájára, belekóstoltam a retail-be, kitanultam, mitől működik hatékonyan egy bolt – mindent megtapasztaltam, amit a kereskedelemről érdemes ismerni. Ez volt a legjobb iskolám, hihetetlen tudást adott, valójában most is abból élek.
(Fotó: Emmer László)
My Little Walhalla 