Érdekes kísérletnek szánta Juhász Anna, a Művész Páholy háziasszonya a negyvenedik, egyben szezonnyitó estet a New York Kávéházban: sportolók bizonyíthatják, hogy érdekli őket az irodalom, a művészek pedig, hogy sportosak. A pályára, akarom mondani, a pódiumra lépnek: Erdei Madár Zsolt, Kukorelly Endre, Kiss Gergely és Kamarás Iván.
A bevonulás nem megy simán: Erdei, ahogy bizonytalanul a bal sarokba galoppozik – feltételezem, a bevonulózene hiánya teszi –, véletlen meglöki Kukorelly ásványvizét az asztalon, az író erre mosolyogva rászól, hogy „behúzzak egyet?” – mindenki jót nevet. Meglepő és mulatságos az este.
Anna mindegyik fellépőt az irodalom kapcsán ismerte meg. Zsoltról első találkozásukkor kiderült, hogy szereti a verseket. Szavalni is. Spicces állapotban verseket mond, sokat tud fejből, könnyen bevésődnek neki a strófák. Kedvencei Berzsenyitől az Osztályrészem és Radnótitól a Mint a bika. Ha bokszoló barátaival egy pofa sör mellett lazítanak, ahelyett, hogy sportos témákról beszélgetnének, hamar az irodalom kerül sorra – gondoltuk volna?
Kiss Gergellyel, akihez a kilencvenes évek rockzenéje (Metallica, Red Hot Chili Peppers, Guns N’ Roses) áll legközelebb, maximalista apja szerettette meg az olvasást. Megtudtuk, csak az Olimpián babonás: hogy megnyerjék a játékokat (háromszor is aranyérmes lett a vízilabdacsapattal!), látnia kellett a stadionban az Olimpiai Lángot. Egyszer fordult csak elő, hogy nem tudta megnézni, akkor Londonban ki is kaptak a szerbektől, az ötödik helyen végeztek.
Kukorellynél cseppet sem meglepő, hogy nemcsak ír, de olvas is költeményeket. Nem győzi felhívni a figyelmet a kortársakra. Ideje szakítani a hagyománnyal, miszerint csak azt tartjuk sokra, „aki minimum százötven éve már jól meghalt és szerencsés esetben bronzszobor formájában áll a Duna-parton, ujjával mutatva a kettes villamos megállója felé az utat”. Gyerekként igazolt futballista volt a Fradiban, ma már bánja, hogy nem lett belőle focista, akár NB II-es is. Hobbi szinten heti egyszer még mindig játszik volt csoporttársaival, és csapatkapitánya az Európa-bajnoki címet szerzett Magyar Íróválogatottnak. Mindezt fotók is igazolják – mialatt elbeszéli, peregnek a képek, teljes szerelésben látható, sőt, az egyiken a régi egyesületi tagságija is feltűnik.
Kamarás drámát, novellát és verset írt fiatalabb korában, később többször szerepelt a Vers mindenkinekben, még a régi MTV-ben. Nem volt jó, meséli, hogy súgógépről olvasták a színészbácsik a klasszikusokat, „mert a vers be kell, hogy üljön a tudatodba, kívülről, szívből kell elmondani, az az igazi.” Erre a franciák már nagyon korán rájöttek – teszem hozzá –, nyelvükben a „kívülről – par coeur” szó magyarra fordítva azt jelenti, „szívből”. Egy hiánypótló műsorsorozatot csinált Mutasd be magad egy verssel címmel, melyben ötven „utca embere” szavalhatott kedvére, a taxistól kezdve a fodrászig. A legtöbben József Attilát választották, mondja, és ezen nem csodálkozunk annyira, leszámítva, hogy nem Petőfi nyert. A színész választása Pilinszkytől a Te győzz le – itt viszont meglepődünk a véletlenen: Annának szintén ez a favoritja. A színész jógázik, úszik, a filmvásznon kívül is foglalkozik harcművészettel. Szívügye szívének megfelelő állapota, emiatt egy ideje egészséges életmódba kapcsolt. Ráadásul zenél is nekünk, gitáron kísérve magát elénekeli többek közt a Rainbow című szving stílusú számot.
Működik a varázslat: a negyvenes évek Amerikája, a New York előkelő, patinás hangulata, az elegáns vendégek, a háziasszony feltűnő, dívás estélyije – minden betalál. Juhász Anna bebizonyította, csillogó környezetben is lehet fennköltebb és földhözragadtabb dolgokról egyaránt érdekesen, fesztelenül és kedéllyel beszélgetni. Hajrá, Művész Páholy!
My Little Walhalla 