Középkorú nő a 76-os trolin a telefonba: „Ezer éve nem voltam ennyire jól sikerült színházi előadáson. Sokszor visszatapsolták. Az a drága Andrea úgy énekelt, mint egy pacsirta! Pirikém, erre neked is el kell jönnöd!” Szépségszalonban egy hölgyvendég a fodrászának: „Végre egy családi darab! Az unokámmal is meg tudom nézni, sok a gyerekszereplő, biztos tetszene neki. Ráadásul nem árt, ha megismerkedik a korszak történelmi hátterével.” Barátnőm nekem mobilon: „A klasszikusokat konzervatív rendezésben is érdemes újra bemutatni.” Mindannyian a Muzsika hangjáról beszéltek. Oscar-díjas film Julie Andrews főszereplésével – megvan? Manapság musicalként hódít a világban, a Magyar Színház tűzte műsorára.
A történet: Maria apácanövendék életvidám, álmodozó, kissé szeleburdi. Ezek nem kimondott zárdabeli erények, nehezen találja helyét. Gyakran sétál a közeli hegyekben, kedvenc virágában, a havasi gyopárban gyönyörködve kedvére énekelget. Én is kedvelem a havasi gyopárt, de inkább nápolyiban, énekelni pedig teli szájjal végképp nem szoktam, bár a zárdaélet tinédzserkoromban, mint sok plátói szerelemtől besokallt lánynak, nekem is romantikusan vonzó életcél volt – ha ennyi összehasonlítás megengedett. Hogy több fejfájást ne okozzon, főnökasszonya nevelőnői állást talál Maria számára, a felesége halála óta katonás fegyelemben élő von Trapp kapitány gyerekei mellett. A szigorú rendet, a sivár környezet szürkéjét Maria énekszóval igyekszik színesíteni, amitől minden s mindenki kivirul, a kastélyt szerelem-illat lengi át. Ám közben már a második világháború viharfelhői gyülekeznek Ausztria egén.
A rendező Eperjes Károly (a darab elejét leszámítva: az apácanövendék dalával indul az előadás) láthatóan csöppet sem kívánt újítani: ragaszkodott a megszokott, az idén ötven éves jubileumát ünneplő film „betű szerinti” megoldásaihoz, mondván az egyszerű a nagyszerű. A díszlet remek, itt tudott igazán egyénit hozni az előadás. Jó ötlet a színpad nagyságú óriáskivetítő, amire hol a soron következő színt vetítik – hogy aztán, felhúzva a vásznat, a helyén a kép pontos mása mint díszlet jelenjen meg –, hol korabeli felvételek képsorai peregnek. A csúcsponthoz is hozzáad: felvezetésként a “Führer” kézlendítéses köszöntése látható végtelenített lejátszási módban. Ez van annyira sokkoló, hogy egy gyereknézőnek (is) sok legyen.
A muzsikának van hangja – van hangjuk az est szereplőinek is, nem akármilyen. Legszebben énekel a főszereplőnő, Mahó Andrea (hármas szereposztás: Geszthy Veronika és Wégner Judit játsszák még), a zárdafőnökasszony, Sáfár Mónika szintén odateszi magát énekhangban (hármas szereposztás: Bucsi Annamária és Hűvösvölgyi Ildikó éneklik még). Mahónak a színészi teljesítményét is lehet dicsérni: lelkes, törékeny, rebbenő naiva. Fonyó Barbara Elsa Schraeder szerepét (váltótársa: Endrődi Ágnes) a túlzott affektálásra építi, így fejezvén ki a karakter lényegét. Csengeri Attila karót nyelt kapitánya (váltótársa: Fillár István) látványosan válik kenyérre kenhetővé Mariától. A gyerekek úgy jók, ahogy vannak, még amikor éppen rosszalkodnak is. Kedvencem a Dó-ré-mi dal, segítségével tanítja Maria szolmizálni a kicsiket. Bájosak, lelkesek, a legkisebb lányka kiváltképp elolvasztja a nézőt, ahogy rátartian, szívből énekel. A legtöbb jelenetben orgonasípokként sorakoznak, ügyesek, meghatóak – garantált a karácsonyi hangulat. Tuti fülbemászó dallamok, stabil hazai élvonalbeli musical-éneklés, konzervatív Eperjes-rendezés – nem csalódik, aki erre vár.
(Fotók: Zsigmond László)
A muzsika hangja
Maria Reiner (apácanövendék): Geszthy Veronika, Mahó Andrea, Wégner Judit
Georg von Trapp kapitány: Csengeri Attila, Fillár István
Zárdafőnökasszony: Bucsi Annamária, Hűvösvölgyi Ildikó, Sáfár Mónika
Elsa Schraeder: Endrődi Ágnes, Fonyó Barbara
Max Detweiler: Rancsó Dezső, Tóth Sándor
Berta nővér: Bodnár Vivien, Denk Viktória
Margit nővér: Bartus Patrícia, Bodnár Vivien
Zsófia nővér: Bodnár Vivien, Horváth Anna
Franz: Pavletits Béla
Frau Schmidt: Juhász Róza, Tóth Éva
Trapp kapitány gyermekei: Andrádi Zsanett, Horváth Anna, Bauer Gergő, Fogarassy Gergő, Ujvári Mátyás, Bakos Boglárka, Ember Léna, Nagy Juli, Berecz Uwe, Szirtes Marcell, Beke Lilla, Farkas Bianka, Kornis Anna, Killik Anna, Mayer Szonja, Nemeskéri Elza, Dobra Bernadette, Kupcsik Anna, Nagy Mira
Rolf Gruber: Ágoston Péter, Vecsei László
von Schreiber admirális: Szűcs Sándor
Herr Zeller főfelügyelő: Tahi József
Elberfeld báró: Illés Dániel
Zene: Richard Rodgers
Dalszövegek: Oscar Hammerstein
Szövegkönyv: Howard Lindsay, Russel Crouse
Fordította: Bátki Mihály, Fábri Péter
Díszlet: Szabolcs János
Jelmez: Rátkai Erzsébet
Zenei vezető: Fekete Mária
Rendező: Eperjes Károly
Bemutató: 2015. november 27-28-29.
Pesti Magyar Színház