Mintha Jókainé Laborfalvi Róza hívott volna a Jókai utcában frissen megnyílt kávézójába – szellemi sugallatra mentem. Egyébként híresen jól főzött, ezért kapta a hely a keresztnevét – meg persze az utcanév miatt. Kicsi szendvicsező-levesező-sütiző, kávézó is, nyugalmas, ketten kiülhetnek az ablakba vagy maximum négy fő elücsöröghet a galérián. Megfigyeltem, sok jó ember kis vendéglátóhelyen – a siker egyik záloga (ld. a Daubner cukrászda falatnyi területét. Most bővítettek, és mintha máris kevesebb vevő lenne).
Jó napot, répatorta van? Fent tízóraizva tanulmányoztam a berendezést: mai dizájnjával rögtön megfogott a nemrég a Képzőn diplomázott barátnő páros tervezése, kivitelezése. Szempont az üdeség, a hely- és költségtakarékos kreativitás, amit legjobban a lámpákon láttam megvalósulni: ciklámen színű hajókötél művészien bogozva, hozzá pont jó világítást adó izzók különleges foglalatban. A gazdaságos helykihasználás látszik az egyedi asztalokon, rajta a táskatartó akasztóval, a keskeny, magasított székeken, a lenyitható fogason plusz, hogy csupán egy asztalon van patika, ezzel késztetve minket baráti kooperációra a szomszéddal. Megjegyzem, hiába apócska, van benne WC, ami nem evidencia, voltam már hasonló méretű, mosdótlan teázóban (!). A hangulat cseppet franciás, főleg a helyszűke miatt, meg mivel – ez itthon ritkaság – ebédszünetben sokan egyedül betérnek egy jóféle szendóra.
Vajon Róza mamának melyik étel tetszene legjobban? Nyilván a Jókai-bableves – a fáma szerint Jókainak a bableves volt a kedvence. Én mondjuk egy laktózmentes thai levest kóstoltam, mondhatom, szintén az ajánlott kategória. Róza, 1066 Budapest, Jókai utca 22.
My Little Walhalla 