Szögezzük le, bélről fogunk beszélni, de egy szó sem esik sem a színész Bale-ről, sem a focista Bale-ről, csakis a saját belünkről. “A bél legfeljebb a vécéig jut el, gondolják a legtöbben. Máskülönben csak hanyagul teng-leng a hasunkban. (…) Különleges adottságot senki sem feltételez róla.” A fiatal német kutatóorvos, Giulia Enders (képen) ezen a sztereotípián változtatna nemrégiben megjelent könyvével, bizonyítva azt, hogy “a bél igenis menő”. Gyakran bizonytalankodunk emésztési kérdésekben, csodák csodájára a neten sem találunk teljes körű eligazítást, az orvostól meg ciki megkérdezni, amúgy is kicsiség (pedig nem), minek felhánytorgatni. Most viszont belebotlottam egy könyvajánlóba, megfogott a cím – Bélügyek – és a szerző arcképe – csinos, mosolygós lány – annyira ellentmondásosnak, bizalomgerjesztőnek találtam. Ez a könyv must have!
A borítón figyelemfelkeltő a muffinra éhes bélcsatornáról készült vicces rajz. Miközben követjük a süti útját, mindent megtudunk legnagyobb szervünkről, erről a kábé hét méteres csőről, a sejtek és mikrobák világától kezdve addig, hogyan kell helyesen ülni a vécén. Közérthető és aranyos-szellemes stílusban előadva, Giulia nővére, Jill vidám illusztrációival.
Szól arról, hogy nem véletlenül ferde a gyomrunk, hogy igazából mit jelent, amikor morog, korog a hasunk, mit csinál a gyomorszáj, hogy nagyon is lát a vakbelünk, mit rövidít az IBS, mi fán terem a laktózérzékenység (plusz a táplálékallergia). Tudjátok, hogy állkapcsunk nyolcvan kilónak megfelelő nyomást is képes gyakorolni az őrlőfogakra, hogy mit eszünk valójában, hogy milyen a, khm, jó állag meg szín, és hogyan érhetjük el, hogy a belünkkel is gondolkodunk – ergo sum. Hogy miért jobb az aranymetszés, mint a császármetszés, hogy miért nem szülnek a nők az Északi-sarkon, miért egyen a kisgyerek elegendő koszt/ kosztot, milyen a tuti bélflóra, hogy milyenek a béllakó társaink, hogyan zajlik a jók és rosszak csatája bélbaktériuméknál, hogy szuperhősök-e az antibiotikumok, hogy nem csak probiotikum létezik, hanem prebiotikum is, és hogy az egész bélmozgásunk istenien van megkoreografálva? Mindez meglepően szórakoztató!
“Immunsejtjeink nagyjából 80 százaléka a bélrendszerben található. Ennek jó oka van: itt áll ugyanis a bakteriális Woodstock főszínpada, ezt pedig az immunrendszernek feltétlenül néznie kell.”
Komolyan mondom, tátott szájjal olvastam végig – a végbélig. De nem lehetek ezzel egyedül, csak Németországban egymillió példányt adtak el belőle. Mindenkinek ajánlom, aki emberből van: eszik, iszik stb. Jöhet a muffin? “Száj kinyit, villa be, kezdődik a balett!”
Giulia Enders: Bélügyek (A belek csodálatos világa és a jó emésztés), Park Könyvkiadó, 2015. Fordította: Blandl Borbála
My Little Walhalla 