“A mi dolgunk az, hogy életet adjunk a remekműveknek, hogy feltámasszuk őket időről időre, hogy a papírból zene, a gondolatból érzés, az élményből élet fakadjon.” (Hámori Máté, az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetője)

A felújított Zeneakadémia (ld. a képen) csodálatos látvány. Akár egy templomi szentély, a hatalmas, díszes orgona fokozza a megtévesztést. Áhítattal várjuk, hogy felcsendüljenek az első hangok. Héja Domonkos, a Liszt-díjas, számos zenei versenyt nyert, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatójaként is dolgozó karmester frakkját és pálcáját suhogtatva, mint egy nagy fekete madár, fiatalos ruganyossággal foglalja el helyét az emelvényen. Előtte speciális kottatartó, ami a zenészekével ellentétben vízszintes, felülről nézi, ahogy együttesét is, az Óbudai Danubia Zenekart.

Shakespeare Rómeó és Júliája egész sor zenemű megszületését inspirálta. Mind közül (Csajkovszkijét is beleértve) talán a leghatásosabb a mai műsor első részének témáját adó Prokofjev-féle darab, amiből egyébként a balett-változatot is megkoreografálták. A mű az 1930-as évek végén, a nyomasztó, sötét hangulatú Szovjetunióban készült, ám a mindent elsöprő szerelem és annak tragédiája egyáltalán nem juttatja eszünkbe a művészeknek cseppet sem kedvező körülményeket Veronába csöppenünk. Amikor meghalljuk a legismertebb dallamokat még a nap is kisüt, pedig kint tél van és zuhog. Monumentális, vérpezsdítő. Nem csak a színdarab kötelező irodalom, de kötelező ez a zene is!

https://www.youtube.com/watch?v=Z_hOR50u7ek

Az est második részében Sosztakovics* XV. szimfóniáját hallgatjuk. Komolyabb, komorabb, mint az előző. Megrázó, felemelő. Héja vadul, mégis kecsesen, átéléssel és átizzadva vezényel. Túlpörög, egyik hegedűsének kottáját majdnem elsodorja, kikacsint, aztán pörög tovább. Egy kisfiú az előttem lévő sorban egyik kezével szintén dirigál.

Nemsokára Karácsony, ráhangolódásnak nagyon jó egy komolyzenei koncert az ünnepi fényben pompázó belvárosban.

*Dimitrij Dimitrijevics Sosztakovics (1906-1975): A XX. szazád egyik legnépszerűbb zeneszerzője, személyisége és munkássága mégis megosztó, mert vitatott Sztálinhoz való viszonyulása. Sokáig úgy tartották, rendszerhű, a diktátorhoz lojális művész, azonban Szolomon Volkov kutatásainak köszönhetően kiderült, gyűlölte a szovjet rendszert. Műveiben elsőre nem látni egyértelműen sem egyik, sem másik verziót, de közelebbről nézve észrevenni, “látomásait, tudását szándékosan ellentmondásos módon, ironikus-rejtjelezett formában tárja a világ elé. A bolondot játssza, anarchista és individualista, gúnyt űz a konvenciókból, miközben mindig a gonosz, az igazságtalanság leleplezésén fáradozik.” (Bojtár Endre: A Sosztakovics-ügy(ek)). Mivel sokan kétségbe vonják Volkov forrásainak hitelességét, a komponista megítélésével kapcsolatos vita a mai napig tart. Pedig a zene beszédes.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s