A rendszerváltozás után keletkezett, és azóta fennmaradt lapok közül, a Holmi (sajnos nemsokára megszűnik) és a Lettre Internationale és a Prae mellett, a 2000 a legfontosabb hazai irodalmi orgánum. Szerkesztői, élükön az alapító Bojtár Endrével a meghatározó hazai irodalmi kánont alakítók közé tartoznak. Ez azt jelenti, a havilap oldalain megjelenő publikációkból kerülnek ki egy láthatatlan rangsor topon lévő művei (amiket aztán iskolákban tanítanak, antológiákban gyűjtenek, előadások témáinak választanak stb.). A 2000 folyóirat negyedszázados születésnapi rendezvényén, a Sztóritelling Fesztiválon jártam.

A fellépők, neves írók, költők, plusz egy volt kultuszminiszter, egy táncosnő és egy, pardon, duó zenekar, a színpad mellett foglaltak helyet, szemben a közönség, főként előfizetők. (A képen balról jobbra: Kabai Lóránt, Kukorelly Endre, Csobánka Zsuzsa, Dragomán György, Márton László, Kiss Noémi, Tóth Krisztina, Jordán Tamás, Parti Nagy Lajos és Szvoren Edina  akinek csak a haja látszik, de ő az.)

A Kisszínes Duó csinos, új nemzedéket képviselő költőnői, a Kemény-lányok, Kemény Lili és Zsófi kezdték a műsort két, gitárra komponált szerzeményükkel, az egyik refrénjében releváns sor: “Nézz rám, ronda vagyok, nézz rám, túl szép vagyok!” csak nézzünk rájuk!

A taps gitárra és énekre után a szöveglovas, Török András egy óriási órával a kezében lépett a dobogóra, hogy megnyissa a programot: a meghívottaknak fejből mondott, az elmúlt 25 évben velük megesett érdekes sztorival kell kirukkolniuk, versengeniük. Az óra a szereplési idők mérésére szolgál, mindenki 5 perccel gazdálkodhat.

A nyertes, Jordán Tamás előadását prózában idézem fel, megközelítőleg sem olyan szórakoztatóan, mint ahogy ő rendező módjára eljátszotta. Tamás szervezte Törőcsik Mari 70. szülinapjának Nemzeti Színház-beli ünneplését. Tudta jól, nemzetünk színésznője azt szeretné, ha kedvenc hegedűművésze, Szabadi Vilmos zenélne neki. Hívta is a művészt, de nem vette észre, hogy félrenyomott, Ragályi Elemér operatőrt tárcsázta, aki, hallva a felkérést, miszerint adjon elő öt percben valamit, felháborodva bődült bele a telefonba, hogy “mégis mit csináljak ennyi idő alatt?!” Jordán csak később döbbent rá, hogy rossz számot hívott, de már nem volt visszaút, kivágta magát, nem kell semmit csinálnia, mondta, csak ülje végig a gálaesetet, mert Marinak jól fog esni.

Nekem Réti Anna táncosnő fej nélküli performance-a esett legjobban. (Ezt csak képben mondom el.)

Volt tehát torta meg kacagás, folytatás 25 év múlva, addig a résztvevők gyűjthetik az izgibbnél izgibb sztorikat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s