Kedvenc városom Párizs. Hogy miért, kiderül pár részes úti naplómból: közelmúltbeli utazásomról mesélek. Lesz benne divat, kultúra, gasztronómia és sok más – meglátod, majdnem olyan jó hely, mint Walhalla. Bon voyage!
LA MODE
Ha Párizsban jársz, először vegyél tízdarabos gyűjtőjegyet (carnet), majd metrózz az Opéra-ig. Már a föld alatt megcsap, nemcsak az összehasonlíthatatlan francia metrószél és életérzés, de a divat szele is, meg persze az elmaradhatatlan “underground” zene. A világ egyik legrégibb, leghíresebb, legpuccosabb áruháza, a Lafayette minden évben készít egy, az aktuális jelszavát reklámozó plakátot, messziről azonosítható stílusban és tipográfiával. Alig vártam, hogy lássam az ideit a metróban. Nem csalódtam, vidáman, franciásan hirdeti a leárazásokat: soldissimes (a képen). Shopping!
A szerelvényből kiszállva, a labirintusból kiszabadulva, a csapóajtókon átmenve, nagyon nem mindegy, hol törsz a felszínre. Ha megtalálod az Opéra feljárót, és mit sem sejtve följössz, nem látsz magad előtt mást, mint két forgalmas boulevard-t. De semmi vész, csak nézz hátra, és le leszel nyűgözve: orrod előtt a pompás Opera, monumentálisan és aranyozottan ragyogva.
Ha pedig kigyönyörködted magad, elkészítetted az obligát fotókat, már jöhetnek is a nagy áruházak. Megkerülve az épületet, hátul mindjárt kettőt látsz, mármint két Grands Magazins-t: a Printemps-t és ama bizonyos Galeries Lafayette-et.
Franciaországban, a belvárosokban szerencsére nincsenek kimondott bevásárlóközpontok. “Nagyáruházak” vannak és egy-két pláza-utánzat: esetünkben a Les Halles, egy földalatti óriásbunkerhez hasonló indusztriális objektum, ahol, kis túlzással, sarkokban eldugva, folyosók végében bujkálnak a világmárkák üzletei.
A Lafayette bejáratánál tartottunk (ld. képet). Kiegyenesedik, hasat behúz, mellet kifeszít, belép. Mint Alice Csodaországban. Csillogó luxusmárkák mindenütt, főleg franciák: Chanel, Chloé, Gucci, Gaultier, Givenchy, Dior, Kenzo, Lanvin, Lancôme, Louboutin, Louis Vuitton, stb.
Csak kisebb relikviák vásárlására ajánlom a helyet – amit a pénztárca még elbír. Én harisnyát, kesztyűt vagy hajcsatot vettem eddig, amikhez mindig járt egy legalább kétszer annyit érő ajándéktermék, na meg a must have lafayettes zacsi. A franciák ezt hívnák bon marché-nak, ami nem csak jó vásárt jelent, hanem így nevezik az egyik helyi csemegeláncot is. Persze nézelődni se felejtsünk el, beleértve a belsőépítészetet, kupolástul. (A képen látszik, olyan, mint egy díszes nézőtér.)
Hasznos, ha keresünk az infó pultnál metróvonalas várostérképet – könnyen kiszúrható az áruház kicsinyített plakátjáról a borítón. Közben stíröljük a párizsi nőket, és próbáljuk megfejteni, mi lehet a titkuk. Mitől ilyen karcsúak, stílusosak, sikkesek? Karcsúak, mert hosszan és gyorsan tipegnek a városban (számos metróátszállónál sokat kell gyalogolni), meg persze kalóriaszegény francia ételeket esznek. Stílusosak, mert ahogy senki más, olyan lazán, természetesen tudják viselni a legképtelenebb szettet is. És azért sikkesek, mert karcsúak, stílusosak és jól, olykor szokatlan merészséggel használnak kiegészítőket az általában egyszerű, de tuti minőségű cuccaikon (példa Carla Bruni, de sajnos ő nem jött szembe). Hozzáteszem, a férfiak is divatosan öltözködnek, gyakran elegánsak (a képen az ex first lady mellett álló férje jól példázza).
Nem volna teljes a divatmustra, ha nem beszélnék a Champs Élysées csili-vili vitrineiről, ahol a szép ruhákon túl, még autócsodák is helyet kapnak, vagy a Place des Vosges haute couture kirakatairól, ahol a legnevesebb divattervezők kreációi ejtenek ámulatba.
Remélem, kétséget kizáróan sikerült bizonyítanom a közhelyes tételt: Párizs a divat fővárosa.
My Little Walhalla 