es.jpgÉlet és Irodalom. Kulturális hetilap, azok is veszik, akiket a magaskultúra a közélethez képest nem annyira érdekel. Közélet mellett irodalommal, de más művészetekkel is foglalkozik, időnként üdítően össze is keverednek benne ezek a dolgok. Irodalom és annak “társadalmiasodott” része, az irodalmi élet mint a közélet egy szegmense. Talán pont ez a titok. Túl a minőségen, a művészet és a társadalom témáinak kettőse teszi széles körben érdekessé és befogadhatóvá. Én is veszem a lapot.

Nagyon tetszik, hogy színes: verseket, regényrészleteket, esszéket, kritikákat, ajánlókat valamint festmény- és szoborfotókat tartalmaz. Minden számhoz kiválasztanak egy képzőművészt, akinek egy-egy műve mindegyik oldalon megjelenik. A legutóbbiban (LVIII. évfolyam, 9. szám) Aknay János festőművész munkáit lehet nézegetni. Az újság fekete-fehér. Fekete, mert nekrológokat is közöl, a mostaniban a tragikus hirtelenséggel elhunyt író, Borbély Szilárd és Jancsó Miklós filmrendező búcsúztatóit olvashatjuk. (Több híres külföldi filmes búcsúlevelét idézik, például Darren Aronofsky írja, hogy “amit Miklós csinált a hosszú felvételeivel annyi évvel ezelőtt, ma milyen őrületes divat lett”, Francis Coppola pedig így méltatja: “munkássága a film világába új kifejezésmódot vezetett be, legfőként a szimbolizmus területén”.) És fehér, amikor a lap egy-egy művészt a nevezetes születésnapján köszönt. Még egy különlegesség, hogy a reklámok egyáltalán nem zavarnak, kizárólag kulturális hirdetést látok, könyvbemutatókról (Kim Leine: A végtelen-fjord prófétája, Toldi Mozi, március 5. 18.00) irodalmi estekről, új könyvekről, aktuális bestsellerekről. 

Az állandó rovatok közül a hónap könyve (a mostaniban Szilasi László A harmadik híd című regénye) és az ajánlók mellett (Pl. Mélyi József művészettörténész Ostrom alatt, délután cikkében a Randomroutines fiatal magyar kortárs képzőművész páros Tűzszünetben c. kiállítását ajánlja a Higgs Mezőben) legjobban a kritikákat kedvelem. Különösképp Koltai Tamásét, aki most a Katona József Színház Fényevők előadásáról írt Meddőhányó címmel. Én is posztoltam a darabról itt, ezért különösen érdekel a véleménye. Hát szakszerűbb, mint az enyém. 🙂

A példányszámát kicsinek lehetne mondani egy pletykalaphoz, mondjuk a Borshoz képest, de… Az ÉS mégis meglepően sokakhoz eljut, ráadásul szerencsére számos cég is járatja. A kultúra talán veszített presztizséből, ám ez az újság azon van, hogy valamit visszahozzon belőle. Erős!

(A képen Esterházy Péter az Élet és Irodalom egyik rendezvényén.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s